Üdvözlet mindenkinek!
Nah szóval, hoztam egy részt, amit azért kaptok, mert 2012. augusztus 24-én 17:38-kor összejött az 1000 látogató! Jippiii! :D
(Ahogy megígértem!)
Nagyon szépen köszönöm, hogy ennyien látogatjátok az oldalamat! :D
A barátnőimmel utóbbi időben egy fórumot csináltunk és ezen kívül én 10 könyvet akarok kiolvasni 10 nap alatt és már csak kettő van hátra, szóval drukkoljatok, hogy sikerüljön! :D
Nah puszi mindenkinek! Jó szórakozást! :D
U.I.: Még mindig nagyon szívesen látnék kommenteket a rész után... ;)
25. rész - Évnyitó 2. - A mágia iskolája
Már kis híján aludtam, amikor egy hamis trombita hang élesen megszólalt.
- Te szent szűz! - kaptam a kezem a szívemhez. Adam rám mosolygott, megfogta a kezemet és hüvelykujjával cirógatta a kézfejemet, hogy megnyugodjak.
- Vedd fel a csuklyádat! - súgta nekem.
Az egész terem sötétnek tűnt a sok fekete ruhás embertől, pedig a naplemente rózsaszínes barackszínű fénye csodálatosan beborította az ablak mögötti tájat. Kár volt, hogy a terembe nem sütött be. A lámpák azonban majdnem kiverték a szememet.
Sokkal jobb a természetes fény, de azt sem nagyon szeretem...
Néhány új alak jött be fehér ingben, nyakkendőben és sötét nadrágban. A tanárok kivezették őket a teremből, majd 10 perccel később egy újabb adag fekete diáksereggel tértek vissza.
- Leszünk egy páran! - néztem a nem túl nagy csoportra. Furcsa módon szülőket nem láttam. Azért én eljöttem volna a helyükben. Végülis a gyerekük egy teljesen ismeretlen környezetbe került. Talán nem ártott volna megnézni, hova is fog iskolába járni a porontyuk.
- Khm! - köhögött bele a mikrofonba az az undok, szőke bestia Gwendoline. - Egy kis figyelmet kérek! - hangja türelmetlen és "enyhén" agresszív volt. - Megkezdenénk a pár éves kihagyás utáni első tanévet! - morogta a mikrofonba.
Szinte láttam, ahogy dagadt és sistergett a feje...
Júj! Mindjárt felrobban!
Ám mielőtt a düh teljesen úrrá válhatott volna a hárpián, mellé lépett Antonia, majd átvette Mrs. Kent (alias Ms. Penphrie) helyét a pódiumon.
- Kedves régi és új diákjaink! Boldog vagyok, hogy ennyi idő elteltével újra itt állhatok előttetek és megnyithatom szeretett iskolánk kapuit. Mielőtt elkezdenénk a szokásos tanévnyitó ünnepélyt, engedjétek meg, hogy megköszönjem a 3 ifjú hölgynek, hogy mindezt lehetővé tették! Álljatok fel kérlek, lányok! - mutatott ránk. - Hadd mutassam be azokat a bátor ifjú hölgyeket, akik helyi "Teremtsünk több lehetőséget a fiataloknak" alapítványnak felnyitotta a szemét és engedélyezték az iskola kapuinak újra megnyitását! Hölgyeim és Uraim! A három megmentőnk: Samantha Blackmore, Annabella McAlister és Aurora Shine! - Keith, Charlotte, Iris és Antonia egyszerre kezdtek tapsolni, aztán hirtelen egy tapsvihar kellős közepén találtuk magunkat. Büszkék voltak ránk, ők négyen főként. Lenéztem a fiúkra. Adam melleihez emelt kézzel gyorsan tapsikolt és közben vigyorgott, mint egy díszbuzi. Esküszöm, akkor annyira hasonlított egy plüss, cintányéros játékmajomra... Legalábbis nekem ez jutott eszembe róla. Adamről újra a tanári kar felé fordítottam a tekintetemet. Gwendoline Penphrie és Ivan Kent valamit mormoltak, majd élesen rám néztek. Elfogott a hányinger, ami azt jelentette, hogy átkot küldtek rám.
- Hogy dögölnétek meg! - morogtam magam elé. A lányok szerencsére nem hallották, mint ahogy más körülöttünk ülő ember sem, de mikor végre leültünk, megláttam a mellettem ülő Adam tágra nyílt szemeit. Arcáról sütött a döbbenet. Ő hallotta.
- Kezdjük is el! - szólalt meg Antonia. Mindannyian felálltunk és a tanárok elénekelték az iskola himnuszát, mert mi még akkor nem tudtuk. Antonia beszámolt nekünk az iskola céljairól, majd egy elég hihetetlen dologról kezdett beszélni... A mágiáról.
- Iskolánkban igenis jelen van a mágia, ahogy ezt a felsőbb évesek jól tudják, de az újaknak mondom, ez nem csak egy rossz vicc és nem is őrültem meg! - hatalmas, mély csönd telepedett pár pillanatra az eleven ifjaktól hemzsegő teremre. - Hogy igazoljam ezt a bizarr tényt, megkérném a tanárokat és a végzősöket, hogy tartsanak nekünk egy kis bemutatót, aztán megkapjátok az órarendeket és holnap 8-tól kezdődik a tanítás! Carol és Raymond megmutatnátok, ti mit tudtok? - nézett a vörös hajú nőre és barna férjére Antonia, majd lelépett a pódiumról és helyet foglalt a tanárok között. A férfi felállt és a székektől, ami jó messze volt az emelvénytől, felemelte a kis dobogót a levegőbe, majd finoman a terem sarkába letette úgy, hogy hozzá sem ért. Egy végzős viszont visszafelé kezdte hívni az előttünk elterülő kis placc közepére.
- Felicity! - szólt rá élesen a nő, majd egyszerre kezdtek nevetni. A lány felállt és a férfi mellé lépett. A szemei éppolyan barnák voltak, mint a professzorúrnak, sőt még az orra is olyan volt! Viszont az arc- és szemformája olyan volt, mint a nőé.
- Adam, ő a lányuk? - mutattam rá.
- Igen, és mielőtt megkérdezed, természetes szőke. A boszorkányok legalább egy dologgal vagy tulajdonsággal kilógnak a családból - világosított fel.
Akkor én is boszi vagyok? Anyu szeme szürke, apámé barna és nekem zöld... Bár ez még megeshet... A hajszínem is oké, mert mindkettőjüknek barna. A vércsoportom viszont nem stimmel! Szülők, sőt a testvéreim is mind A pozitívak, én 0 pozitív!
- Mi az? Úgy elgondolkodtál. Valami nyomaszt? - fogta meg a kezemet.
- Nem! Semmi... Majd elmondom!
- Hát jó! - sóhajtotta. Eközben elől már vázák, nehéz kővázák, a mikrofon, egy asztal, két szék és egy fém kólás doboz lebegett a levegőben.
- Ejnye! Ki szemetelt? - kérdezte Carol, majd egy laza mozdulattal szemetessé változtatta a fémhulladékot, amit aztán a sarokba állított.
- Váú! - bukott ki belőlem és előrébb dőltem. Csak ekkor vettem észre, hogy Adam jéghideg ujjai még mindig az enyémekbe voltak fonódva. Ránéztem a fiúra, aki engem nézett. Gyorsan előre kaptam a fejem.
Jaj, Istenem! Olyan szexi pasi! De sajnos buzi... De vajon miért néz engem ennyire? És miért fogja a kezemet? Most mit csináljak? Vagy inkább mit ne? Lehet, hogy csak játszani akar velem és semmit sem érez irántam... A barátságon kívül. Az is lehet, hogy ha vallok, akkor még azt is elrontom és talán még haragban is leszünk. Nem! Ilyenre még gondolnom sem szabad! Még a végén bevonzom és valami miatt összeveszünk... Jaj, anyu, most kéne a te vonzástörvényes szabálymonológod! Miért nem foglalkoztam ezzel is? Legalább elolvashattam volna a könyveket! De én ehhez hülye vagyok! Bezzeg az auráról és a csakrákról mindent tudok! Jó, ez inkább pozitív dolog, mert sok dolgot értek én... Tényleg! Lehet, hogy a szexuális csakrája túlműködik és rám ezért van ilyen hatással... Csak ez lehet a magyarázat! A tenyerem izzadása, pedig csak válasz vagy tünet Adam kisugárzására, vagy csak a Nap évében született. Az ilyen embereknek mindig erősebb a szexuális kisugárzása. De most mit csináljak? Ha elhúzom a kezemet lehet, hogy még megbántom! Ha pedig nem, akkor Ady egy idő múlva megérzi mennyire nedves a tenyerem és arra gondol majd "Pfúj! De gusztustalan!" vagy "ó! Belém zúgott! Akkor játszunk vele picit!" Egyikhez sincs kedvem! Sőt nem is tetszik! Nekem férfi kell! Egy kicsit husisabb, erős, férfias kiállású FÉRFI, nem egy satnya kis "cukifiú", aki után visítva rohannak a lányok! Jó! Adam biztos férfias smink és körömlakk nélkül, de akkoris buzi! Nem mintha bajom lenne a melegekkel, de csak a szívemet fájdítanám, ha beleszeretnék!
Elmélkedésemet egy orromra ereszkedő pók zavarta meg. Sikkantva felugrottam a helyemről és elkezdtem magam söprögetni.
- Bocsi! - mondta Felicity, vigyorát ökle mögé rejtve.
- Ülj le! - szólt rám Adam halkan, majd megfogta a csuklómat és megpróbált a székre rántani. - Nem ő küldte azt a pókot!
- Hát ki a faszom? - morogtam.
- Dwayne csaja.
- Dwayne? Ja! A náci köcsög! De annak van csaja? Ki?
- Az a barna csontos ribi, aki azt hiszi, hogy ha egy tanár egyetlen drága leánykájával van jó barátságban, minden az övé - morogta Adam.
- A szőke kurvára gondolsz?
- Beatrice Changernek hívják, de ő Gwendoline és Ivan Kent pici leánykája. Aki a pókot varázsolt az Celeste Mount. Tudod! Rosszul voltál, amikor "meglátogattak" minket - már úgy beszélt, mint egy boldog család lettünk volna.
- Ahha! Már vágom!
- Jó, én szeletelem! - muszáj volt nevetnem, de gyorsan a szám elé kaptam a kezeimet.
- Köszönöm, Regen család! Ugye meggyőztek benneteket?! És akkor már nincs más hátra, csak annyi... A 2010-2011-es tanévet ezennel megnyitom! - vetett véget a másfél órás évnyitónak Antonia.
- Fú! De utálom ezt a mondatot! - morogta Sam.
- Jól van, Sammy, tudjuk! - sóhajtottuk egyszerre Annel.
- Higgyétek el, meg fogja szeretni, sőt várni fogja, hogy kezdődjön a tanév! - mosolygott Bill.
- Igen? Azt majd meglátjuk! - szűkült össze vörink szeme.
- Ez röhejes! Még, hogy Sam és az iskolába járás... Ez két külön dolog! - nevettünk fel.
- Hát... 2 hónap múlva megváltozik a véleményetek... - nézett egyenként a szemünkbe Bill.
- Vagy hamarabb! - szólalt meg Adam.
- Muszáj volt megszólalnod, mi?!
- Miért? Nem egészíthetlek ki... Hm?
- Nem! Egy magadfajta lény hozzám sem szólhat! - morogta Adamre a díszhuszár.
- Héj! Elég már! Olyan dedósok vagytok! - karjaimmal próbáltam távoltartani egymástól a két kakast.
- Bill, te buzigyűlölő vagy? - nézett érdeklődve Sam.
- Áh! Dehogy! Csak ez a farok minden éjjel velem akar hálni! - mérgelődött Bill.
"Velem akar hálni!"? Ezeket a szavakat a középkorban használták. Honnan jött ez? Most akkor Bill időutazó, nagyon elvont, vámpír vagy csak szimplán hülye...? Vagy mind egyszerre...
- Ejnye! Ady! Türtőztesd magad! - dorgálta játékosan Sam.
- De olyan szexi! - simogatta meg Bill arcát Adam, mire az csak elütötte a fiú kezét.
- Te engem ne simogass! - magasodott vicsorogva "virágocskánk" fölé.
- Ne bánts! - nézett ázott kiskutya szemekkel Billre. A fiú csak morgott egyet, majd elvegyülve a tömegben kiment a teremből.
- És ezt nekem minden este végig kell hallgatnom! - sóhajtotta fájdalmasan Ch.
- Ez nem szép dolog, Adam! - dorgáltam.
- Ch! ha aludni szeretnél, keress nekem egy jó faszit, akivel... - és kéjesen az ajkába harapott a fekete fiú.
Szerintem mindenki levágta, mire kell neki "egy jó faszit".
- Szerintem akkor sem tudok majd aludni!
- A fiúnál csinálnánk! - szélesen mosolygott.
- Hát... - megvakart a tarkóját - Jó! Legyen! - sóhajtott lemondóan.
- Kösziii! - ölelte át a barnát, aki csak ijedten pislogva állt, mint aki karót nyelt.
Nos igen! Vannak, akik ezt a szitut nem tudják kezelni.
- Javaslom, menjünk a tornyunkba! - motyogtam.
Legalábbis menjünk innen, mert mindjárt elájulok, pedig ez nem szokásom.
- Jó! Menjünk! - mosolygott Adam, majd felém fordult. - Jól vagy? Olyan fehér vagy!
Folyt. köv.
Vajon Rory tényleg szerelmes Adambe, vagy csak beképzeli magának? Ha szereti, a fiú viszontszereti-e? Miért piszkálják Roryt a Nyugati torony bandája (Celeste, Dwayne, Adrian, Cassiedy...)? Megátkozhatták Roryt? Ezért van rosszul? Mi szíthatja a feszültséget Bill és Adam között? Vajon régi ügy vagy friss események következménye?
Minden kiderül a folytatásban... (Ha összejött az 1100 látogató)
Mára ennyi! Hétvégén új rész!
Sziasztok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése