Üdv!
Tudom furi, hogy egy nap 3-szor itt vagyok, de itt vagyok és kaptunk egy házit, miszerint be kell fejezni egy mesét...
Nos én úgy gondoltam, hogy szeretném megosztani veletek, ugyanis a tanárnő 5-öst adott rá, de szeretném a TI véleményeteket is kikérni. =D
No de a mese...
VOILÁ!
A fa titkos szíve
Történt egyszer valahol Afrikában egy tikkasztóan meleg napon. A nyúl élelem után kutatott, de az iszonyatos forróságot érezvén, hamarosan csak az járt az eszében, milyen jó lenne egy kis árnyék.
A távolban meglátott egy hatalmas öreg mangó fát. A fa terebélyes lombja alatt csodaszép árnyékos mező terült el. A nyúl odafutott a mangófa árnyékának széléhez és udvariasan engedélyt kért, hogy élvezhesse a hűs árnyékot. A fa azt válaszolta: Természetesen barátom. A nyúl lehuppant az árnyékban és így szólt: Ó, Kedves Öreg Fa, hálásan köszönöm az árnyékod, ez az amire éppen szükségem van. Ebben a pillanatban a hatalmas mangófa levelei örömmel rezdültek meg és a lombozatból lepottyant egy óriási érett mangó. A nyúl hálásan megköszönte azt.
Egyszercsak érzi a nyúl, hogy nagyon viszket a háta. Kedves Öreg Fa! - szólalt meg ismét. Lennél olyan jó és megengednéd, hogy a törzsedhez dörzsöljem a hátamat, mert iszonyúan viszket. A fa levelei, mintha ismét mosolyra fakadtak volna és a fa így válaszolt: Természetesen kedvesem. A nyúl ismét hálásan megköszönte.
A fa kis idő múlva megszólalt: Nyulacska, Te vagy az első teremtmény, aki ilyen tisztelettel és megbecsüléssel fordultál hozzám. Viszonzásul szeretnék neked megmutatni valamit. Felfedem előtted szívem titkát, ha kívánod. Csak azt kérem, ne nyúlj semmihez, és ne végy el semmit. Természetesen örömest megnézem és köszönöm neked - válaszolta a nyúl, miközben a farka remegett az izgalomtól és várakozástól. Hirtelen egy nyílás tárult fel a fa törzsén, mely nőttön-nőtt és végül két ajtó tárult fel a nyúl előtt.
Alighogy belépett és megpillantotta a csodálatos kertet, melyhez hasonlót még életében nem látott, földbe gyökerezett a lába a csodálkozástól. Ragyogó lágy fény világított meg mindent. Egy patakocska folyt keresztül a kerten és annak medrében csillogtak az arany és ezüst gyöngyszemek, drágakövek, gyűrűk. A fákon varázslatos gyümölcsök kínálták magukat és a kincsektől roskadozó bokrok ezer színben pompáztak. A nyúl szerette volna megérinteni azokat, de nem tette. Leült a fűre és magába szívta a fa titkos szívének varázslatos szépségét. Mindenből békésség és nyugalom áradt.
Végül a fa megszólalt: Barátom, Te megmutattad nekem, hogy képes vagy megtartani a szavad, ezért szeretnélek megajándékozni. Válassz kincseimből valamit, ami tetszik. A nyúl örömében ide-oda ugrándozott, majd egy egyszerű arany gyűrűt választott és ráhúzta a farkára. Megköszönt mindent a fának és elment, megígérve, hogy soha senkinek nem beszél arról, amit látott.
Hazafelé menet az úton lesben állt a hiéna és meglátta a nyúl farkán a csillogó aranygyűrűt. Megfenyegette, ha nem mondja el, honnan szerezte azt, megöli. A nyúl féltette az életét és elárulta a hiénának, hogyan jutott a gyűrűhöz. A következő napon a hiéna elment a fához és képmutató udvariassággal kérte, hogy leülhessen az árnyékba, ehessen gyümölcsöt és hátát a fa törzséhez dörzsölhesse. Végül a fa megengedte, hogy megnézze a szívét, ha megígéri, hogy nem nyúl semmihez.
A hiéna, amint belépett, azonnal mohón evett a fák gyümölcseiből és teletömte annyi kinccsel a hátizsákját, amennyi csak belefért. A fény egyszer csak halványodott a fa belsejében és az ajtók kezdtek becsukódni. A hiéna képtelen volt menekülni nehéz zsákmányával, ezért mindent elszórva futott az ajtó felé…
(Innen az enyém: ) Még éppen kiért, mielőtt rácsukódhattak volna az ajtók, de a zsákmányát mind el kellett dobnia. A hiéna még egyszer mérgesen ránézett a fára, majd kereket oldott.
A fa haldoklott, nem tudta elviselni az t a rombolás, amit az a négylábú szörnyeteg művelt a szívében. A levelei elsárgultak a lombja megritkult és a gyökerei egyre keskenyebbek lettek. Érezte, neki nem maradt sok hátra…
Egy újabb forró nap a nyulacska elment a mangó fához és elszörnyedve nézett elsárgult leveleire. Tudta, az egész az ő hibája… Ő árulta el a hiénának, hogyan szerezhet kincseket, és mit kell hozzá tennie.
- Hát még ide mersz jönni? – szólt bánatosan a fa.
- Én úgy sajnálom! Nem tudtam, mit akar veled tenni az a hiéna – magyarázta a nyulacska, és finoman végigsimította a fa törzsét.
- Elárultál! Megígérted, hogy megőrzöd a titkomat! Miért mondtad el? – dörrent rá a nyúlra.
- Az mondta, megöl, ha nem mondom el neki, honnan szereztem ezt – a nyuszika a farkincájára mutatott, ahol megcsillant az arany gyűrű. – De mondd, hogyan tudnék segíteni rajtad? Bármit megteszek!
- Már nem tudsz tenni semmit! Én holnapra elsorvadok…
- Talán mégis! Engedd meg, hogy újra bemenjek, és nem kell kiengedned! Az árulásomért megkapod a lelkemet, talán ez kárpótol…
- Nem vehetem el a lelkedet! Menj, hagyj meghalni! – a fáról lehullott egy levél, egyenesen a nyulacska lábai elé. Sírt mikor látta, hogy a kedves idős fa ágai megroggyannak, majd egy le is szakad. Fájt neki ezt látni, így elment, ahogy azt az öreg kérte.
Másnap újra elment, barátjához, akiben már tényleg csak az élet egy apró szikrája volt. Észrevette, hogy a gyökerek között látszanak az ajtók így odaosont és óvatosan benyitott. Az ajtók már rohadtak ki a helyükből és a fa szíve is teljesen sötét, élettelen semmivé változott.
Milyen kegyetlen lények vannak ezen a földön?! - gondolta a nyuszika és dühében elhajított egy apró követ, ami egyenesen a patakocskába landolt. Amint a vízhez ért a kő ragyogni kezdett és fényével elárasztotta a fa szívét. Az a kis fekete kő, amit eldobott, a fa lelkének egy darabkája volt, mint ahogy az a gyűrű is, amit választott magának a kis bundás állat. Ekkor eszmélt csak rá mekkora ajándékot kapott a fától. Ez az ajándék nem mérhető pénzben, egy kapzsi embernek nem jelent semmit, de aki birtokolja, az boldog ember. Ahogy erre a nyulacska rájött, a patak újra csobogni kezdett, a kövek visszanyerték fényüket és újra megtelt a hely élettel és csodákkal.
Mosolyogva kiment a mangó fa elé. Örömmel nyugtázta, hogy a levelei kezdik visszanyerni a színüket, a gyökerei vaskosabbak és az ajtó ragyogó fénnyel eltűnik. Simogatta a fa kérgét, majd elszundikált a gyökerei tövénél. Hát mégis megmutattad, hogy igaz és jóságos barát vagy – gondolta a fa, majd pár levele ráhullott a kis bundás testére, hogy az kényelmesen aludhasson, gyökerei oltalmában.
Georgina Anna Weinstein
11C
2011. október 3. 20:42
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése