Üdv Drágáim!
Sok sikert kívánok a vizsgázóknak/ érettségizőknek! Menni fog az! Ne aggódjatok!
Az osztályomnak meg nagyon köszönöm, hogy vannak nekem! Imádlak titeket drága 11/C! Olyan aranyosak voltak, hogy megvédtek egyik elmebeteg évfolyamtársam ellen! Szóval ezt a részt köszönjétek az osztályomnak!
Dijja, drága, nagyon szép voltál szombaton! Remélem sikerrel veszed az akadályokat, amit az érettségi okoz! Szeretlek és tudom, hogy felvesznek a fősulira! :D Puszi!
Köszi, hogy végighallgattatok!
Jó olvasást!
18. rész - A mágia és a nővérek 1. - Előkészületek
Hat órakor hárman bezárkóztunk a lakásunkba és neki láttunk a díszítésnek. Ezüst holdat és csillagokat akasztottunk fel egy krepp-papírból készült láncra. Az ajtók fölé is raktunk egyet-egyet. Ezután az asztal következett és az általam kreált, felszentelt gyertyák. Nos igen, ez volt az oka annak, hogy a környezetem boszinak nevezett. Mindegyik gyertya oldalába bele olvasztottam egy szimbólumot, amit fekete festékkel egy átlátszó papírra festettem. A minták tökéletesen látszottak a gyertyákon. Leterítettem az asztalka közepére a terítőnket, amit én készítettem. A közepén egy szem és körülötte a négy elem jele lett belehímezve a fehér terítőbe. A szemre mindig a szellemet szimbolizáló lila gyertyát raktuk, persze az alátéttel! Nehogy kigyulladjon valami. Ennek jobb oldalára a levegő elem sárga gyertyája ment, minthogy jobbra van kelet.
De jó, hogy tudom merre vannak az égtájak! Most nem tudnánk rendesen megcsinálni a szertartásunkat, mert én hülye, otthon hagytam az iránytűmet...
- Kész vagy, Rory? - kérdezte Sam, mikor benyomta a Gothzenés CD-met a magnónkba.
- Még nem! Egy másodperc! Addigis segíts Bellának megkeresni az Athamémat! A varázscuccaimat a bőrönd dugizsebébe rejtettem. Tudod, Alex nem csípi a természetfeletti "zagyvaságokat"! - tettem ujjaimmal idézőjelbe a szót.
- Oké! Két pillanat és jövünk! - azzal eltűnt az ajtó mögött. Az egy másodperc nekem nem kellett arra, hogy gyorsan elhelyezzem a gyertyákat, így a maradék időmben az áldozati tányérunkhoz léptem. Mivel már nyár vége volt, ezért az áldozatunk a gyümölcsök voltak. Alma, körte, pár szem eper, cseresznye, meggy és licsi...
Licsi? Ez hogy kerül ide? Na mindegy! Végülis ez is finom. Legalábbis azt mondják.
A kupát nem találtam a tányér mellett.
- O-ó! Remélem nem hagytam otthon! - bementem a szobámba. A lányok mindent felforgattak, de nem találták az Athamét.
- Na, rámoljunk össze! - csaptam össze a tenyereimet. Szerencsére csak egy-két cucc hevert a padlón, amiket villám gyorsasággal el is rámoltunk. A tőrömet és a kelyhemet is a dugizsebben találtam.
- Bassza meg! - csaptam a számra. - Gondolt valaki az üdítőre? Én csak kaját hoztam!
- Úgy látszik, most én leszek az életmentő! Bort vagy mit hozzak? - vigyorgott Sam.
- Booort? Honnan szedtél te bort?
- Én is csodálkoztam, amikor kinyitottam a minihűtőmet, de itt mindent szabad! Hát nem tuti? - vigyorgott Sam.
- Fenomenális! Valami üdítő kéne, de ne szénsavas! És ne narancslé! - sóhajtottam.
- Hm... Akkor a kóla kilőve... - gondolkodott Bella.
- És a narancslé is! - siránkozott vörike.
- Szőlőlé? Az olyan, mint a bor, de mégsem az! Na? - vetettem fel.
- Bocs, szőlőlém nincs!
- A konyha nyitva van? - kérdeztem, mire a csajok bólogatni kezdtek. - Akkor mindjárt jövök! A füstölővel tisztítsátok meg a szobát az esetleges ártó szellemektől!
- Rory, szellemek nem léteznek!
- Sam! Ezt már elmagyaráztam! Csináld meg! Ne légy lusta! - lerobogtam a konyhába és keresni kezdtem az üdítőket.
- Szia Rory! Mit csinálsz? - szólalt meg a hátam mögött Ad.
Most nem érintkezhetek férfival, azt tiltják a szabályaink.
- Csak szőlőlevet keresek! Am szia!
- Minek a szőlőlé?
- Meditálni akarok és mindig szőlőlevet iszom előtte! - válaszoltam kurtán.
Elég idióta kifogás, de remélem beveszi és nem kérdezősködik tovább!
- Ahha! Lányok mit csinálnak?
- Azt hiszem hamar lefekszenek. Kicsit fáradtak a délután miatt.
- Ezért volt zárva az ajtótok? - húzta fel szemöldökét.
- Őhm... Igen. Ez az! - kiáltottam fel.
- Mi van?
- Bocs, megyek! Megvan a pia - azzal faképnél hagytam a fiút, aki minden bizonnyal szagot fogott. Felmentem és bezártam az ajtót.
A lányok sehol és már fél 8. Sietnem kell! 8-kor kezdünk! Biztos már a jelüket festik a homlokukra.
Berohantam a szobámba, gyorsan magamra kaptam a fekete gothikus ruhámat, amit anyu varrt. Mély dekoltázsos, trapézujjú ruháról volt szó, aminek a szoknyarésze combközépig ért és alját csipke díszítette. Egy fekete bőrfűzőt vettem még fel hozzá, hogy kicsit vékonyabbnak hassak. Gyorsan felvettem a pentagrammás ékszereimet a nyakláncomat, amit szinte mindig viseltem, a fülbevalómat és a pecsétgyűrűmet. Magassarkú bokacsizmát vettem a lábamra, ami nem volt bélelt. Márcsak a jelem hiányzott a homlokomról és a sminkem, bár abban profi voltam. Feketére festettem a szemhéjamat, fekete szemceruzával kihúztam a szememet és felkentem a számra a fekete rúzsomat. Előhalásztam a testfestékes dobozomat a táskám legaljáról, majd nekiláttam felfesteni a pentagrammámat a homlokom közepére. 5 perc bénázás után készen is volt és voila készen is álltam a szertartásra, csak a csukjás, földig érő, fekete köpenyemet kellett még magamra kapnom.
Folyt. köv.
Köszi a figyelmet!No mi a véleményetek erről a részről? Szerintetek, hogy sikerül majd a szertartás? A következő részekben kiderül...
Sziasztok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése