Üdv Mindenkinek!
Visszatértem!
Künn a fákon újra szól a víg
kakukkmadár,
napsugárban úszik minden száll az
illatár.
Nyár van nyár, röpke lepke száll
virágra
zümmög száz bogár.
Lombos ágon csókot vált az ifjú
gerle pár
nyár van nyár van kakukk szól már a
fák közt,
kakukk be szép a nyár.
Nyár van nyár van kakukk be szép a
nyár.
Megint csak nem a kommentárokért és
a gombnyomásért kapjátok a részt! Megint csak Adam Lambertnek
köszönjétek!
Glamberteknek és Adam Lambertnek
utólag is
Boldog Adam Lambert napot!
(május 8.)
Meg haveromnak is megígértem, hogy
rakok rész és feltöltök valamit... :) És az ígéret kötelez!
Nah meg persze azért, mert Adamnek 2
hete jött ki az új albuma és 3 napja az új klipje "Never
Close Our Eyes" címmel: (Tessék Pisti!)
És a rész...
Jó olvasást és jó szórakozást!
Ajánlott szám a részhez:
19. rész - A mágia és a nővérek 2.
- Idézés,
avagy Amikor elszabadul a mágia
Egy perc múlva 8 óra.
Kiléptem a nappalinkba, a lányok már
kint vártak. Az asztal körül ültek.
- Na, csakhogy megvagy! - vigyorgott
rám Sam. Esküszöm, amikor ilyen gúnyos mosoly ült a szájára,
mintha láttam volna a kígyót mozdulni. Igen, Sam homlokán mindig
egy S alakú kígyó tekergett, mint ahogy a ruháján is. Neki is és
Bellának is anya varrta, és a ruha mellrészén lévő jelet
kivéve, teljesen egyforma volt a szerelésünk.
- Kezdhetjük? - mosolygott rám Anna.
Ilyenkor mindig sugárzott, akár a hold, de lehet, hogy csak a jele
miatt. Neki a sarló alakú hold díszelgett a ruháján és a
homlokán is.
- Természetesen! - kellemes, puha
illatok terjengtek a szobában. Az áldozati tányért már az
asztalra helyezték, viszont a kehely még üres volt. A tőrömmel
felbontottam a dobozt, majd 3/4-ig töltöttem a fém kelyhet.
- Ki mondja az imánkat? - kérdeztem.
Az imánk nem a "Mi atyánk" vagy egyéb egyházi ének
vagy ima volt. Mi sokkal elvontabbak voltunk az ilyen éjszakákon.
- Te vagy a Boszi! - mosolygott Bella.
- Meg eleve te vagy a legelvontabb
hármunk közül! - bólogatott Samantha.
- És te gondolkodsz mindig túl
nagyban! Activitynél is! Mutatok egy négyszöget és te azt mondod
rá, hogy rubikkocka vagy toronyház... - helyeselt szöszink.
- Jó! Akkor kezdjük! - ilyenkor
mindig átlényegültünk testvérekké. Sam a rangidős, az erő, én
voltam a középső, a tudás, Bella pedig a legkisebb "tesó",
az érzelmek és a nyugalom megtestesítője. Csendben ültünk egy
pár pillanatig, hogy megállítsunk száguldó elménket és
felkészüljük az erő megosztásra. A szertartásaink sajátosak
voltak, de ezek a legerősebbek, mert az ember mindenét belerakta. A
tudását, az akaraterejét, a kreativitását, földi javait és
lényének egy kis részét is. Mi legalábbis ezeket mind beleöltük
egy szertartásba. Már attól rettentő erős mágia szabadulhatott
fel, ha csak kicsit foglalkoztunk vele, de mi sokat készültünk egy
ilyenre. Néha heteket és még hozzájárult a telihold is, bár az
azon a héten kedden volt, de még a vérünket is felajánltunk,
amivel tényleg megmutattuk, hogy mindenünket képesek vagyunk
feláldozni.
- Nővéreim, a mai estét felajánlom
a múltnak, hogy mindig emlékezzünk rá, hogy honnan is jöttünk!
A múltat nem lehet csak egyszer átélni! Újra és újra vissza
kell hozzá térnünk, hogy jelenbeli és jövőbeli kérdéseinkre
választ kapjunk. Azonban nem szabad egy eseménynél megragadnunk és
megbánnunk azt! Ugyanis akkori tudásunk szerint döntöttünk! -
kezdtem a szertartást. Sam bekapcsolta a magnónkat és elindult az
Evanescence "Forever Gone Forever You" című száma. -
Kérjük az elemek segítségét, hogy a lehető legtisztábban
emlékezhessünk a múltra! - ledobtuk a köpenyeinket. - Levegő!
Először téged szólítunk! Veled kezdtük az életet és utolsó
leheletünkkel végezzük be azt. Segíts hát most nekünk! Fújd le
a fátylat a múlt titkairól! - közösen meggyújtottuk a sárga
gyertyát. Addig még egy megidézésnél sem történt semmi furcsa,
de akkor a levegő úgy örvénylett körülöttünk, mint egy
minitornádó.
- Folytassuk! - szóltam rá a
többiekre.
- Rendben! - magabiztosan bólintottak.
- Tűz! Te lobbansz, ha az ember az
utolsó reményéért küzd, vagy szerelembe esik. Mutasd meg az
igazi érzéseinket, amiket akkor éreztünk! - hirtelen elöntött a
forróság és magától meggyulladt a piros gyertya. Bellán
látszott, hogy eluralkodott rajta a félelem.
- Víz! - kezdtem egyedül. - Ne
adjátok fel! Most léptünk át határt! - bólintottak.
- Víz! - kezdtük most már egyszerre.
- Az életet jelented. Nélküled nem bírjuk ki 1 napig sem. Megtisztítod a testet és a lelket. Segíts nekünk! Mosd le a
mocskot a lelkünkről és mosd el a félelmünket! - friss nyári
zápor illata terjengett a szobában, amitől a lányok kicsit
megnyugodtak.
- Föld! Most téged hívunk. Te
táplálsz minket egy életen át, majd testünk benned süpped el.
Vezess vissza minket a régi tájakra, ahol sok kalandban volt
részünk! - bele szagoltam a levegőbe.
- Pfúj! Ez "szenteltvíz"
szag! Tudjátok, amit a mi papunk csinált! Poshadt és büdös!
Pfúj! - fogtam be az orromat.
Komolyan poshadt vízből csinálta a
volt iskolánk igazgatója! Egyszer még mise előtt megszagoltam!
Blő! Voltam már más templomban is és érdekes módon ott olyan
... hm... Nagyon kellemes illata volt és nem szaglott, bűzlött.
De nem csak a poshadt szenteltvíz
illata lengett minket körbe, hanem a kis városkánk parkjának a
tavaszi illata, mikor minden bimbózik.
Az ott töltött remek pillanatok...
- Az szar! de jó, hogy nem oda járunk!
- sóhajtott Sam.
- Héj! A szellemmel mi lesz? -
kérdezte Bella.
- Szellem! Te vagy az, aki tudja, hova
tartunk. Segíts megtalálni a magunk útját! - egy nagyot dobbant a
szívem.
- Készen vagytok? - kérdezte Sam.
Bólintottunk. Sam felhasította az egyik tenyerét, majd kifolyó
vérét a szőlőlébe csöpögtette. Átvettem tőle az Athamét és
ugyanúgy tettem, mint Sam, majd minket Bella követett. Szokás
szerint kicsit megráztuk a kupát, hogy a lé összekeveredjen a
vérünkkel, majd mind kortyoltunk belőle egy kicsit. Ám miután
lenyeltem, minden elsötétedett.
Folyt. köv.
Köszi a figyelmet!
No mi a véleményetek erről a
részről? Szerintetek, hogy mi történt a szertartáson? Miért
ájult el Rory?
A következő részekben kiderül...
Mára ennyi!
Sziasztok!
Ennyi? Ne már..pont a leg érdekesebb résznél kell neked is abbahagyni????????? Bakker, megint várhatok egy hónapot míg felpakolod a folytatást...:) Pont most merültem bele a legjobban és mint a filmeknél..: To be continued...Jo volt ez a rész, bár már kezd homály borulni a kezdetekre...
VálaszTörlésLényeg: A rész jó, nem uncsi az eccer szent, és a kérdéseket költői kérdéseknek veszem, várom a kövit!!! By!
Gru.