Sziasztok!
Május 4. - Ballagás
Nem az enyém... Barátnőm ballagott és itt is
szeretnék sok sikert kívánni a továbbiakhoz
és soha ne add fel! :D
Váltsd valóra az álmaidat!
Május 5. - Anyák napja
Remélem senki sem felejtett el virágot venni! :D
Csókoltatlak anyu és téged is mama! :D
Boldog Adam Lambert napot!
Utólag is (május 8)
Végre újra normális a haja! Huh!
Ezt a részt a 2800 látogatót megelőzve hoztam, mivel megint nem lesz időm gépelni...
Kémia fakt, Biológia fakton beszámoló lesz, és a hab a tortán a Töri évfolyam doga lesz! Fincsi hétnek nézek elébe azt hiszem...
Jó szórakozást!
Thousand Foot Krutch - War of Change
39. rész - Egy véres küzdelem
Szenvedélyes
hosszan tartó csókunkat egy ismerős hang zavarta meg.
-
Lám, lám! Az újdonsült gerlepár! Csak nem zavartam meg valamit?
- vigyorgott az ajtóból Dwayne.
-
Hát te meg mi a faszt keresel itt? Neked nem kéne órán lenned? -
szűrte fogai közt Adam.
-
Nem, én sikeresen végigcsináltam.
-
Á, és akkor nincs jobb dolgod, mint utánunk leskelődni? - morogta
Ad.
-
Nem, nincs! Különben is, kettőnknek még van egy kis elintézendő
dolgunk – vigyorgott kajánul, majd rám szegezte a tekintetét és
kiengedte tűhegyes szemfogait.
-
Uramatyám! - ugrottam egyet ijedtemben.
-
Ne merészelj hozzányúlni! - morogta a fekete elém ugorva.
-
Adam, mi folyik itt? - karoltam át a derekát.
-
Semmi különös, aranyom! Csak a véredet akarom! - nyalta meg a
szemfogait a másik. Felém rohant és megvillant a szeme.
-
Csak a testemen keresztül! - kiáltotta, majd nyakánál fogva
felemelte a támadómat.
-
De véded! Ugyanúgy fog járni, mint ő! - fröcsögte.
-
Ha rajtam múlik, akkor nem!
-
Csakhogy a Pokolban már várják az új, friss, szaftos husikát. A
kis Liliomot, akit még senki sem érintett... A kis ártatlant...
Saját édes vérétől fog megfulladni, miután feltéptem a torkát!
A pokolban fog megrohadni a rohadt kis szukád - csorgatta a nyálát.
-
De jól értesült vagy, de ezen már meg sem lepődök, hiszen egy
pokolfajzat vagy!
-
Neked egy szavad sem lehet! Sátáni fatty! Az apád is eldobott,
olyan szerencsétlen vagy! Te pipogya buzi! Csak szólók, mikor
eljön az időd, a lelked ott fog megrohadni, ahol van! A pokol
ajtaja is bezárul előtted! - nevetett fel harsányan a szőke.
-
Még nem szándékozom meghalni! - morogta, majd földhöz vágta
Dwaynet olyan erővel, hogy beszakadt alatta a kemény kőpadló.
-
Drágám, azt hiszem társaságot kapunk! Hívta Celestet! -
figyelmeztettem szerelmemet mikor megéreztem a csili-paprika szagot,
amit a lány árasztott magából.
-
Most végetek! - vigyorgott Adam kezei közt.
-
Ne igyál előre a medve bőrére! Ehhez nekünk is lesz egy-két
szavunk! - morogtam a nácira.
Kivágódott
az ajtó.
-
Csak hogy itt vagy! Hamarabb nem tudtál volna jönni, ba** m**?! -
üdvözölte kedvesét „szép” szavakkal Dwayne.
-
Azt hittem egyedül is elbírsz ezekkel, te balf***! Téged aztán
szépen beleágyaztak a padlóba, b*** m**! - horkantott egyet
Celeste.
-
De harmonikus a kapcsolat! - ironizált Adam.
-
Remélem, mi nem fajulunk el idáig! - húztam el a számat.
-
Ó, a kis boszorkány zseni! Már olyan rég meg akarlak ölni... -
vigyorgott rám a lány.
-
Nem adom olcsón a bőröm! - figyelmeztettem.
-
Gondoltam, hogy ezt fogod mondani, de ellenem mit sem érsz! Olyan
erőm van, amiről csak álmodhatsz! Az a dilis Antonia azt hitte,
mikor meglátott téged, hogy te vagy az egyik... - nevetett fel. -
De tévedett! Én vagyok a kiválasztott! Én fogom uralni az
elemeket, mind a 4-et! - ordította.
-
Istenem! - csaptam a homlokomra. - 5 elem van...
-
5?! - tört ki belőle az elmebeteg röhögés. - Azok a kis pondrók
is tudják ott a városban, hogy 4 elem van!
-
Hát libuskám, ezt elég rosszul tudod! - vigyorgott Adam.
-
Adam, hagyd! Teljesen értelmetlen! Nem érdemes vele vitatkozni,
mert nem épp az elméje! - intettem le a fekete hajú srácot.
-
Az ÉN elmém?! Hallottad ezt Dwayne? Ez jó! - még harsányabban
nevetett és megvillant a szemében az őrület torz fénye. - Dögölj
meg, te k****! - rontott nekem egy energiagömbbel, ami inkább egy
üveggolyónak nézett ki, mint egy 2 hüvelyk átmérőjű energia
gomolyagnak.
-
Ez az a hatalmas erőd? - csippentettem két ujjam közé a
„veszélyes” golyócskát. - Ez még csak nem is hasonlít az
igazi varázslathoz! - elpöccintettem a kis golyóbist, mikor földet
ért, pukkant egyet fehér port hagyva maga után. - Szánalmas! Ha
igazán erős lenne, akkor letépte volna a lábamat és nem csak
szétdurrant volna! Megmutatom, hogy kell ezt csinálni!
A
tenyereim közé gyűjtöttem az erőmet, majd mikor már elég
erősnek éreztem összenyomtam kicsit, majd ellöktem Celeste felé.
Megpróbálta visszafordítani, de nem sikerült neki, így mielőtt
becsapódhatott volna, megállítottam.
-
Adam, gyere onnan! - a fiú mögém ugrott.
Szétválasztottam
a nagy erőgumót 5 kisebbre és mindet ráküldtem Dwaynre. Kettő a
lábait, 2 a karjait és egy a gyomrát találta el. Adam az
ősellensége sérüléseit meglátva a fülembe súgta:
-
Örülök, hogy nem kell ellened harcolnom! - ölelte át a derekam.
-
Ezért megfizetsz! - rikoltotta Celeste.
Láttam,
ahogy elvörösödik a lány feje, majd Adam előtt termett és kést
nyomott a fiú torkához.
-
Adam! - kaptam a szám elé. - Engedd el! - önkéntelenül is ökölbe
szorult a kezem.
-
Búcsúzz el tőle! - vigyorgott diadalittasan.
-
Ne merészeld! - morogtam és éreztem, ahogy a szemem elfehéredik.
Körbevett a dühöm és az erőm. Már majdnem kimondtam az átok
szavait, mikor megszólalt:
-
Szeretnéd még élve látni, igaz? - vigyorgott kajánul Adam vállai
mögül.
-
Ugye te is a szőke csupasz gorilládat... ?! - léptem a gödör
széléhez, aminek a közepén a vért felköhögő Dwayne feküdt.
Undorodva lenéztem a szenvedő vámpírra, majd a vállam felett a
barna banyára emeltem a tekintetem, hogy lássa, komolyan gondoltam
minden egyes szavamat.
-
Sose fordíts hátat egy vámpírnak! - zárt a karjaiba Dwayne.
-
Ereszd el! - üvöltött Adam.
A
szőke egyik kezével erősen szorított magához és lefogta a
kezeimet, a másikkal végigsimított a karomon, majd megragadta a
nyakam.
-
Dehogy eresztem! Olyan, mint egy kis halacska... Még senki sem
érintett igaz? - suttogott a fülembe.
-
Engedj el, te féreg! - szűrtem a fogaim közt.
-
Mit akartok? - kérdezte Adam.
-
Hogy örökre eltűnj! - válaszolta a fiú.
-
Engedjétek el Roryt és elmegyek... Nem fogtok látni soha többé!
- ígérte Adam.
-
Szivi, megelégszünk ennyivel? - vigyorgott a szőke.
-
Nem! - rántotta hátra párom fejét a hajánál fogva. - Kár
érted! Szívesen elvittelek volna egy körre! - hajolt a fiúhoz.
-
Ne merészeld! - próbáltam kirontani fogvatartóm karjai közül.
-
Nyugi cicuskám! - szorított még erősebben magához a vámpír.
Felsikoltottam, úgy éreztem, mindjárt eltöri a bordáimat.
-
Átkozott ringyó! - köpte arcon Celestet a fekete.
-
Te hülye buznyák! Hogy merészeled?! - sziszegte. - Öld meg! -
parancsolt a pasijára.
-
Ahogy óhajtod édesem! - félre tűrte a hajamat, oldalra döntötte
a fejemet és megnyalta, hogy lássa az eremet, ám mielőtt
átharaphatta volna a torkomat, betörték az ajtót.
-
Takarodj a húgom közeléből te vérszopó szemétláda! - rontott
be Bill.
-
Húgod? - meredtem rá döbbenten.
-
Majd elmagyarázom! - sóhajtotta.
-
Nem lesz rá időd! - azzal belemélyesztette szemfogait a bőrömbe.
Olyan
érzés volt, mintha egy antilop lennék, amit elkapott egy gepárd.
Szenvedtem. Égetett a két kör alakú seb, annyira, hogy
legszívesebben lekapartam volna. Hirtelen elengedett, ekkor kábultan
zuhantam a föld felé, de valaki elkapott, mielőtt szétverhettem
volna a koponyám a márványpadlóba.
-
Ne aggódj! Most már minden rendben van! - suttogta az enyhén
rekedtes, lágy és édes hangján.
-
A-Adam - hörögtem, csak ennyire telt a hangszálaimtól. A saját
véremben fuldoklottam.
Talán
itt a vég?
-
Ne add fel kincsem! Hallod? Rory, kérlek! Nélküled sötétségben
élnék halálom napjáig! Kérlek, Aurora! - simogatta az arcomat.
-
Adam, a rohadt életbe, ne szerencsétlenkedj! Állítsd el a
vérzést! - morogta Bill.
-
Mégis hogyan? - szipogta Adam.
-
Szorítsd el az eret!
-
Meg fogom fojtani!
-
Akkor használd a ...
-
Nem! Úgyis megölném! Nem! - rivallt Billre.
-
Menj segítségért! Én ellátom addig! Menj! Menj már, az Isten
szerelmére! - küldte el kedvesemet.
Talán
most látom őt utoljára? ... Talán mégis olyan lennék, mint Bill
húga? Talán az a lány is így halt meg, és ezért gondolja Adam,
hogy ő tehet, és csakis ő, a lány haláláról. Pedig ez
baromság... Tudom... Érzem... De nem tudom honnan, vagy miért...
Lecsukódtak
a szemeim és ismét átölelt a már oly ismerős sötétség. Talán
végleg...
Vajon mi történik ez után Roryval? Meghal?
Bill miért hívta Roryt „húgomnak”? Esetleg Rory egy reinkarnáció?
Mi történt Celeste-tel és Dwayne-nel?
Minden kiderül a folytatásban...
Ennyi voltam mára!
Sziasztok!
Úristen, nagyon jó lett a rész, fantasztikus vagy. Fú, de megütném azt a két seggfejet... ;) Olyan idegesítőek..
VálaszTörlésSiess a folytatással. Puszii ;)
Igyekszem... :D Majd a 3000-re újra kaptok részt vagy valamit... :D
TörlésImádom! *-* Mikor lesz kövi? :D
VálaszTörlésxoxo ♥
Majd csak kövi hónapban :P :D
Törlés