Üdv!
Hát akkor kezdjük is...
Ne ijedjetek meg, nem vagyok sátánista! Képzeljétek bele magatokat a helyzetbe és megértitek mit érezhettem...
Nah, Jó olvasást! =D
1. rész - Apácazárda és a pimasz fruska
Az élet gyakran egy nagy szívás. Nem volt ez másképp nálam sem, mivel gyűlöltem ezt a környezetet. A faszért kellett engem egyházi-leánygimnáziumba száműzni! Rühelltem, hogy egy normális kamasznak ilyen korlátolt élete legyen!
- Aurora Shine! Nem találod elég érdekesnek az órámat? - visította a franciatanárom, Melissa Pettit.
- Entschuldigung, Frau! Ihre Stunden sind sehr interessant. Aber warum ist Problem, dass ich etwas schreibe? (m.-ul: Bocsánat, hölgyem! Az ön órái nagyon érdekesek. De mért baj, hogy írok valamit?) - kérdeztem vissza németül, mire a tanárnő csak hármat pislogott rám. Na látja! - gondoltam diadalittasan magamban. - Én nem értem ön mi a fenét kvartyog és ön sem ért engem!
- Rendben van! Ha nem akarsz az én órámon úgy beszélni, ahogy kell, akkor megbuktatlak! - morogta. Most komolyan! Némelyik apáca akkora paraszt!
- Csak hogy nem tud! - vigyorogtam.
- Már mért ne? - nézett rám gonoszul. És az apácák a kedves segítők! - durrogtam magamban. - Szerintem azért viselkednek így, mert hiányzik nekik egy igazi férfi a lábuk közül...
- Mert minden dogámat ötösre írom és, ha egy órán akár két egyest is ad, az is kiad egy kerek kettes átlagot! Harngehirn (húgyagyú)! Blöde Froschesser (hülye békaevő)! - szidtam.
- Te szemtelen fruska! Itt maradsz minden tanítás után!
- Marad a halál! Viszlát! - azzal felkaptam a táskámat és, mikor az ajtót nyitottam volna kicsöngettek. Heh! Még igazolatlant sem írhatott be! Beszopta!
- Ezt még megkeserülöd te pimasz kis... - ordibált utánam. Jól kiröhögtem, megrántottam a köpenyemet, amit minden nap viselem kellett, majd pökhendi arckifejezést erőltettem az arcomra. Így battyogtam a szekrényemhez. Két barátnőm már ott várt rám.
- Szia Rory! - köszöntek vidáman.
- Sziasztok! - morogtam nem túl kedvesen.
- Ajjaj! Már megint mi történt? - kérdezte Bella, míg én a szekrényemet nyitottam, vagyis inkább nyitottam volna ki, de úgy felhúzták az agyam, hogy nem találtam a lyukba, a lyukérzékem meg eleve szar...
- 1 szó! Franciaóra!
- Már megint miért kaptál? - forgatta a szemét Sam.
- Faszt érdekel a Francia! Beugattam németül a tanárnak - és röhögni kezdtem.
- Te - jó - ég! - tagolták, majd ők is röhögni kezdtek.
- Jól van! Ez ügyi volt! - vigyorgott Sam és vállon veregetett.
- Na menjünk órára! Matek lesz! Arról nem akarok késni! - magammal rántottam a két csajszit.
Persze az órán első példa egy múlt órai egyenlet volt. Természetesen én oldottam meg elsőnek. Míg a többiekre várt a tanárnő, addig én egy tervet szövögettem. Egy világot is megrendítő tervet.
Nos igen, milyen terve lehet egy 17 éves kis fruskának...?!
* * *
- Aurora Shine? Már várják bent! - mondta a titkárnő. Nos igen várnom sem kellett.
- Jó napot! - vigyorogtam szemtelenül az igazgatóra.
- Tudja mit művelt, Shine kisasszony? - megvetően nézett rám.
- Tudom, és nem vagyok egy véres rongy! - morogtam.
- Hogy mondta? - ezt az arrogáns papot!
- Azt, hogy ha még egyszer így néz rám, kivájom a szemét! Megértette? - szikrákat szórt a szemem.
- Azt hiszem jobb, ha a lényegre térünk! - igazgatta a gallérját, ami azt jelentette beszarattam.
- Szerintem is! - vigyorogtam rá.
- Mit akart ezzel elérni? - vágott az asztalra egy újságot.
- Mi az? Talán nem tud olvasni? - gúnyolódtam.
- Te kis Sátánfajzat! Ne gúnyolódj velem, mert kirúgatlak az iskolából!
- Rúgasson! Az lenne nekem a legjobb! Idióta és unalmas szentfazekak közé záratni egy 17 éves kamaszt maga a bűn! Viszlát! És készüljön az apokalipszisre! - becsaptam magam mögött az ajtót.
Egy pletykafészek állt a folyosón, aki pont kapóra jött.
- Héj, kiscsaj! Van egy nagy sztorim! - csalogattam magamhoz.
- Mi az? - kíváncsiskodott.
Yeah! - örvendeztem magamban. - Ráharapott!
- Holnap szigorítani akarnak az iskola házirendjén és a diákság kivonul az iskola elé nagy táblákkal és tüntetnek ellene! Gyere te is!
- Váu! Feltétlenül megyek! - lelkendezett.
Ez az! Sokan leszünk! - ujjongtam. - Jövőre egy tuti suli lesz ebből a béka segge alatti kis fosból!
Megszólalt a csengő, amitől diákok ezrei rohantak ki a termeikből.
- Te mázlista! - állt mellém puffogva Sam.
- Mert? Mi volt órán? - fordultam Bellához.
- Á! Semmi! Csak megint matek volt! - forgatta a szemét.
Érdekes társaság voltunk! Legalábbis ahogy körbenéztem...
- Pedig a matek jó! - mosolyogtam, majd elindultam a szürke kis egérkék sodrásával szembe.
Igen, kitűntünk a sok színes alak közül. Jó, Bella stílusa színes, de Sam és én... Fekete feketével és semmi más. Természetesen szerettük a színeket, de a hupilila nem megy a cukcsi kis bugyirózsaszín szoknyácskákhoz.
Bella haja szőkésbarna és olyan félhosszú. Szemei mosolygósak és barnák. 175 cm magas, amivel 5 cm-rel magasabb nálam. Persze Sam velem volt 170 centijével. Kis tüzes csaj, ahogy ezt élénkvörös haja is mutatta. Naná hogy festett, de olyan jól illett tüzesen csillogó haja a zöld szeméhez, ami (mint mindig) feketére volt festve. Szerencsére nekem sem kellett szégyenkeznem. Sötétbarna hajam és világító zöld szemem elterelte a figyelmet az orrom helyére nőtt krumpliról.
- Rory, és mi volt az igazgatónál? - kíváncsiskodott Bella.
- Jól beolvasott neki! Jól mondom? - húzogatta szemöldökét Sammy.
- Jól! Azt hiszi, én vagyok a Sátán lánya! - vigyorogtam.
- Váú!
- Azért ezt nem kéne hangoztatni! - húzta a száját szöszink.
- Hát igen! Szívás lenne, ha kibasznának! - helyeselt másik Bestem.
- Samantha Blackmore! Már megint hogy beszélsz? Szaktanári! Ide az ellenőrződet! - visította egy vén boszorka.
- Majd ha fagy! Hülye álszent kurva! - húzta fel az orrát. Jó! Mi mindent megtettünk a "hírnevünk" sértetlenségéért.
- Futás! - súgtam az előttem álló két fülecske közé.
Benyomtak egy hátra arcot, majd nevetve elfutottunk a fekete ruhás "szent" elől. Menekülnek a boszorkák! Az tuti, hogy mi voltunk a legelvetemültebbek az egész suliban!
- Fasza voltál, Sam! - kaptam el a nyakát és a haját kezdtem kócolni.
- Minket tuti kirúgnak! - hüledezett Bella.
- És aztán? - rántottam meg a vállam.
- Rory, te mióta vagy ilyen? - dőlt ki Bellából.
- Egy ideje, szívem! Végre élvezni akarom az életet! Nem vagyok én apáca!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése