Sziasztok!
Itt a második rész:
Jó olvasást!
2. rész - Amikor begurulnak a Moirák
(görög sorsistennők)
Az embert gyakran ki lehet akasztani... Akár csak egy kis semmiséggel is, mint ez a tüntetés.
- Fiúkat a suliba! Fiúkat a suliba! - kántálták a diákok.
- Elég! - üvöltött az igazgató.
- Le a köpennyel! - kiáltottam, mikor már mindenki elhallgatott. Sam letépte magáról és a földre dobta. Előkapta az öngyújtóját és rádobta az anyagra, ami pillanatokon belül fellángolt.
- Szemetesbe vele! - sikoltotta Sam. A legtöbb diák letépte magáról az egyenruhát és rádobta a tűzre. (Legalább erre jó!) A lángok ekkor a magasba csaptak.
- Ez a Pokol tüze! Imádkozzatok gyerekek! A Sátán köztünk jár és elküldte hozzánk a kutyáit is! - ekkor előrántotta az a hatalmas fakeresztet, amit a ruhája alatt hordott. Úgy rázta, mintha azt várná, hogy elégünk tőle.
- Gyp-s barom! - horkantottam.
- Mit képzel ez? Nem vagyunk pokolkutyák! - morogta Sam.
Bella előrántja a holdját, amit nagyon szeretet. Gyönyörű nyaklánc, de nem sokszor láttam rajta, mert azt mondta egyik apáca, hogy a sátán jele és ne merje hordani. Végre felvette. A lelkem sikoltani kezdett a saját jelemért. Végre hordhatom a pentagrammámat! Sam jele a kígyó volt, de mindig ott volt a nyakába, mert ő az igazi lázadó.
- Diáktársak! Mi nem a Sátánt szolgáljuk! Tanuljunk, imádkozzunk azért, hogy iskolánk megtisztuljon és legyőzzük a Pokol hercegnőjét és kutyáit! - kezdte a szent beszédet egy szöszi. Ó ez a MiLady!
- Mindjárt adok én neked kutyákat te kis ribanc boszorka! - rontott neki Jennynek Sam. Az sikoltva rohant be a suliba és egy Mária szobor mögé bújt.
- Ó, a nagy szónok! - röhögtem.
- Segítsééég! - sikoltotta nyivákolós hangján.
- Most mindenért megfizetsz! - morogta Bella. - Azt hiszed hatalmad van...
- Pedig kurvára nincs! - ordította közbe Sam.
- Démonok! A pokol szolgái! Segítség! - sikoltozott tovább.
- Te álszent szuka! Még hogy te tiszteled a keresztet! Csak megszégyeníted! - kiáltottam, majd kitéptem a nyakból az agyon ékkövezett feszületet.
- Az egy rendkívül drága nyakék! És az enyém! Add vissza te tolvaj! - visította.
- Tudod, hogy ennek az árából hány gyerek lakhatna jól Afrikában? - ráztam meg előtte a keresztet.
- Leszarom! Add vissza te ribanc! Menj vissza a Sátánhoz, hogy jól megkúrjon! - morogta. Ezt ugye mindenki hallotta és az atya most rohant le a lépcsőn. - Atyám, kérem, segítsen! - nyivákolta.
- Jenny Mel Loot! Ki van rúgva! És ne álmodjon arról, hogy bárhol nagyúr legyen! - morogta az atya és elvette a keresztet - És köszönjük a nagylelkű felajánlást! Jól fognak lakni Afrikában! - vigyorgott.
* * *
Na mit tudunk mi? Új sulit csináltak és fiúkat is felvettek és minket! Ez egy laza tanintézmény lett. Már nyár volt és augusztusban jött a tábor.
- Új iskola, új csodák, új, modern diákok! - olvastam hangosan a mottót. Tuti suli!
- Tudjátok a nevét? - kérdezte Bella.
- Őhm... - kezdtük egyszerre.
- Szóval nem! Jellemző! - forgatta a szemét Bella.
- Majd megtudjuk! Valamikor... - vigyorgott Sam.
- A tábort akarom! - visítottam, miközben a matracon ülve pattogtam.
- Addig még 2 hónap!
- Nem! 1 hónap, 3 hét, 2 nap és 6 óra – vigyorogtam.
- Te nem vagy normális - bambán nézett rám a kis vörös.
- Tudom! - kuncogtam.
Ja, amúgy egy sátorban feküdtünk, éjjel volt és elmúlt éjfél, vagyis már 1 óra is :D
- Tudod, Sam, reggel 6-kor, amikor megyünk a busszal elkezd biológiázni, kémiázni, fizikázni... Érted, én majdnem leesem az ülésből a fáradtságtól, de ő már korán reggel ezzel fáraszt! - forgatta a szemét Bella.
- Ilyen vagyok! És a hétfő reggel... - húzogattam a szemöldökömet.
- Ja! Uh! Az volt még valami. Már a megállóban állunk a helyijáratra várva erre Rorcy megszólal: " Az a hetes ferde!" és a túloldalon álló házra mutat. Tényleg ferde volt a 7-es, de ki az, aki reggel fél 7-kor, hétfőn, amikor mindenki dögfáradt, ilyenekkel foglalkozik?! - morogta fáradtan a szöszink.
- Egy elmebeteg, mint én! - vigyorogtam.
- Hát az biztos, hogy rajtad kívül még mindenki aludna és nem ilyen faszságokkal foglalkozna... - forgatta a szemét Sam.
- Jól van, na! - motyogtam.
- Mennyi az idő? - kérdezte Bella.
- Én leszek a gyorsabb! - kutakodott a táskájában a vöröske.
- 2 óra! - vigyorogtam.
- Nem, mert csak 1:56 - öltötte ki nyelvét.
- Ejnye, Rorcy! Te mindig kerekítesz! - mosolygott másik barátném.
- Héj, még mindig ébren van!
- Jé! Tényleg!
- Ilyenkor pedig mindig alszik már! - kuncogott Sam.
- Veletek ellentétben én egy sátorban is tudok aludni! - vágtam vissza. Erre kitört belőlünk a nevetés.
- De mi fent tudunk maradni esténként!
- Azért a fejem nem kell leharapni! - húztam össze magam.
- De leharapjuk! - nevetett Sam.
- Jó, akkor én alszom, mielőtt kivégeztek! Jó éjt! - azzal elfordultam és 2 pillanat alatt álomba szenderültem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése