Angel From The Hell - 3. rész

Üdv, Drágáim!
Tudom elég furcsa h én hétfőn fél 1-kor ráérek, de az a szitu, hogy egy hétre kivettem szabit, hogy készüljek a nyelvvizsgára...
Meg enyhén depis is vagyok, szóval jó lesz egy hetet pihenni...
A pénteki napom tök jó volt, ugyanis iskolánk névnapja volt és egy oltári partit csapott a DiákKirályos osztály. Pfú, letáncoltam a lábamat :D
No, de itt az új rész, nem is untatlak titeket tovább...
Jó olvasást! :)

3. rész - Az utolsó nap

Másnap kezdődött a tábor és már rendkívül izgatott voltam.
Egy teljes hetet fogok együtt tölteni a leendő osztálytársaimmal. Csodás! Kíváncsi vagyok már az iskolára! Izgatott vagyok! Pasim már rég volt, szóval lehet, hogy a suli egy új kapcsolatot is tartogat a számomra... Vágyom már egy fiú közelségére.
- Aurora! – a gondolataimból anyám kopogása rángatott ki.
- Tessék! Mit szeretnél? - néztem hátra a vállam felett.
- Csak hoztam neked valamit! - lebegtetett vigyorogva egy levelet.
- Az nekem jött? Honnan? - fordultam felé.
- Neked, a sulitól! Olvasd el! Szerintem jó híreket kaptál! - nyújtotta át.
- Ezt boszorkány ösztöneid sugallják? - kérdeztem.
- Azok, de ezt neked is érezned kell DarkGothvampirewitch! - mosolygott rám még egyszer, majd magamra hagyott.
Kinyitottam a levelet.
- Fullmoon Gimnázium! - olvastam hangosan. - Csodálatos! Imádom a holdat.
A postai borítékban egy másik, középkori hatást keltő boríték volt. Kivettem. A pecsét valami fantasztikus volt. Fájó szívvel, de felbontottam a borítékot, ekkor a pecsét kétfelé vált. A levelet is régi lapra írták.
Megcsörrent a telefonom.
- Hallo! - szóltam bele.
- Szervusz Rory! Megkaptad a levelet? - hallottam Bella izgatott és vidám hangját.
- Meg, persze! 23-án, azaz holnap tali a suliban! El sem hiszem! Olyan jó! - visítoztam a telefonba az ágyamon ugrálva.
- Bentlakásosba megyünk! Olvastad, hogy a kastélyban van az iskola, vagyis az az iskola?
- Most komoly? Juj! De zsír! Már most imádom! És a neve...
- Fullmoon Gimnázium! - sikoltottuk egyszerre.
- Aurora, kicsit csendesebben örülj! - nyitott be a mostohaapám.
- Rendben, apa! Bocsi! Ezt olvasd el és megérted az örömömet! - nyomtam a kezébe a levelet.
- Bentlakásos? - a hangjában szomorúság bujkált.
- Mi az? - kérdezte Bella, mikor már egy ideje nem szóltam semmit.
- Csak apu van itt! Bocsi! Ma még tali! Na szia! Puszi! Rossz legyél!
- Rendben! Szia! Pussz! Te is! - leraktuk a telefont.
- Mi a baj? - kérdeztem és leszálltam az ágyról.
- Itt hagysz minket?
- Őhm... Igen!
- Kár! Lesznek szünetek, ugye? - reménykedve nézett a szemembe.
- Persze! Lesznek! Mindig haza fogok jönni! Szeretlek titeket! - öleltem magamhoz mostohaapámat.
- Én is téged! Figyelj, mi lenne, ha ma elmennénk egy étterembe? - vetette fel az ötletet.
- Rendben, de szeretnék kicsit elmenni előtte, tudod, a barátaimmal...
- Persze! Becsomagoltál már?
- Be, de szerintem az egész ruhatáram kell majd! - néztem a nagy, piros bőröndömre.
- Jó, akkor a pirosba mennek a nyári holmik, meg amiket jó idő esetén tudsz hordani. És itt a fekete, amibe a téli cuccaid mennek, meg amik melegebbek - bányászta elő a másik bőröndömet is.
- Még jó, hogy azt nem mondod, hogy homokosok a ruháim! - vigyorogtam.
- Ejnye, Aurora! - kuncogott apám. Csípem ezt a pasast, aranyos és nagyon jól kijövünk egymással.

* * *

- Szia Rorcy! - mosolyogott Bella és átölelt.
- Szia! Bell, te hogy tudod kimondani Rory, Rocy... Áh! Kimondhatatlan! - próbálkozott vöröske.
- Szia Sammy! - öleltem át őt is.
- Jaj! Olyan izgatott vagyok! - mondta szöszikénk.
- Mi is! - vágtuk rá.
- Bepakoltatok?
- Be!
- Én 2 bőröndöt viszek.
- Hehe! Én 3-at! - vigyorgott Sam.
- Szerintem 2-be bőven beférne! - súgta Bella.
- Szerintem is! - kuncogtam.
- Héj! Mit pusmogtok? - durcázott Sammy.
- Semmit!
- Na holnap 6-kor mindenki a megállóban! De nekem mennem kéne lassan!
- Mi? Még csak most jöttél! - kezdte Sam.
- Tudom, bocsi de 7-kor vacsizni megyünk!
- Alex találta ki? - bólintottam Bella kérdésére.
- Ne mondd, hogy jóban vagy az MA-dal (MostohaApáddal)! - forgatta a szemét Sammy. Csak vigyorogtam rá.
Elköszöntünk, majd haza indultam.

* * *

Egy kis, fekete ruhát vettem fel, amit még anyutól kaptam karácsonyra. A mellrésze flitteres, alatta egy díszöv húzódik, a háta kivágott és elől is mélyen kivágott. Olyan combközépig ért. Hozzá egy fekete tűsarkút vettem fel és az elmaradhatatlan pentagrammámat, ami egy fekete selyempánton lógott.
- Kicsim, készen vagy? - nyitott be anyu.
- Még a hajamat kell megcsinálni, de mindjárt készen vagyok! - mosolyogtam hátra. A hajamat egy fekete hajgumival a tarkómon összefogtam, majd néhány hullámcsattal feltűztem. Lealapoztam magam, kihúztam a szemem, feketére festettem a szemhéjamat is és a számat is fekete rúzzsal tettem érzékletesebbé.
- Készen vagyok! - kiáltottam, mikor lassan lesétáltam a lépcsőn.
- Jézusom! - kapott a szívéhez anyám. - Rémisztő vagy ezzel a rúzzsal!
- Figyelj, ha így érzi jól magát... - mosolygott rá Alex.
- Mehetünk? - kérdeztem és felkaptam a retikülömet.
- Persze, ha készen vagytok! - nyitotta ki előttünk az ajtót. Szokás szerint, megint a kedvenc éttermünkbe vitt minket. Törzsvendégek voltunk már és mindig a legjobb asztalt kaptuk. Lehet, hogy megint odaraknak minket… - elmélkedtem magamban. Bár nem csodálkoztam rajta, hogy ilyen jól bántak velünk, Alex barátja a tulajdonos.
Az étteremben már vártak ránk.
- Oh, Shine kisasszony, hallottuk, hogy bentlakásos iskolába fog járni. Nagyon sajnáljuk! Hiányozni fog nekünk! - mosolygott rám a főpincér.
- Köszönöm, Marco úr! Önök is hiányozni fognak nekem és persze a remek ételek is - mosolyogtam vissza rá.
- Nos melyik asztalt kapjuk? - kérdezte Alex.
- A kishölgy örülni fog neki! Kitalálja melyik az? - mostohaapámról rám nézett.
- A 13-as! De várjunk! Mióta van itt ilyen asztal? - döbbenten álltam és meredtem a még mindig mosolygó Marcora.
- Amióta új asztalunk van! Kövessenek, kérem! Megmutatom - teljesítettük a kérését.
A nagy akvárium mögé vezetett minket, ahol leesett az állam. Fekete bőrhuzat volt mindegyik széken. Ha jól láttam fenyőből készültek éppen, mint az asztalok.
- Ez itt a törzsvendégeinknek van fenntartva. Így összesen 16 asztalunk van - rám nézett és elmosolyodott.
- Tudja hány éves leszek? - pozitívan csalódtam.
- Természetesen, kisasszony és ezt a helyet ön és a barátnői ihlették. Köszönjük!
- Istenem! A hold! - Az asztal felett az a festményem díszelgett, amit otthon a falamra festettem és a telihold sugarai, amik beszűrődtek az ablakon, megvilágították. Az ezüsttel festett kifli alakú hold, a pentagrammák ragyogtak. A  piros lángok, vagy cirádák (hullámvonalak) gyönyörűen festettek a hold és a pentagrammák mellett.
- De szép! - mosolygott anyu.
- Valerie! Ülj le! - kihúzta a széket anyámnak Lex.
Mosolyogva, vidáman fogyasztottuk el a vacsorát, amit ez után csak fél év múlva fogunk tudni megismételni. Rossz előérzésem támadt, de remélem, csak vak lárma.