Angel From The Hell - 13.rész

Hello Leute!


MEGVAN A NYELVVIZSGÁM!!! 
Ez okból kifolyólag és, mert már múlt héten 4 hozzászólás volt, ezért rakok új részt. 
Jó szórakozást!

13. rész - Kard + puska = veszélyesen jó délután

Felkaptam egy fekete tréningnacit és egy izompólót. Igen, az izmaim nem éppen látszottak, mivel nem is voltak. Egy kényelmes cipőt húztam a lábamra és kimentem a nappalinkba.
- Sam még készülődik?
- Ahha! Szívem, ez nem divatbemutató! Ez sport! - kopogott be Bella.
- Pfúj, de utálom ezt a szót! Blő! - kiöltöttem a nyelvem, miközben egy fintort vágtam.
- Én is! - lépett ki a kis vörös. - És a matekot meg még inkább utálom.
- Pedig szokj hozzá! 1 hét és kezdődik a SULI!
- Roryyy! - visítottak rám a csajok.
- Ezt most muszáj volt mondani? - rivallt rám Sam. Csak vigyorogtam, mint a tejbetök.
- Kop-kop - dugta be a fejét a résen Adam.
- Szia! Készen vagytok? - léptem az ajtóhoz.
- Mi igen. És ti? Bár úgy látom, te készen vagy - vigyorgott.
- Jól látod! - mosolyogtam vissza rá. - Csajok indíts le a könyvtárhoz!
- Sam! Kapd össze magad! - kiáltotta Bella.
- Jól van már, a picsába!
- Remélem nem tűsarkúban jössz! - kiáltotta Ad.
- Hehe! Valaki azt hiszi, nagyon vicces! - vágott vissza vörösünk.
- Elég már! Majd a Sportcsarnokban elintézitek! Menjünk! - kilöktem Adamet az ajtón és Bellát magam után húztam. Bill és Bagoly már lent vártak minket.
- Héj! Hol van a többi? - kérdeztem a magányosan álldogáló fiúktól.
- Fene tudja! - vont lazán vállat Charley. Csíptem ezt a nem törődöm stílusát!
- Sziasztok! - mosolygott a lépcső tetejéről a lángoló hajú nő. - Többiek?
- Jó napot! - köszöntünk kórusban.
- Nem tudjuk! - válaszolt Adam.
- Ej, a csiga társaságát! Egy pillanat! Addig Craig Berger Professzor megmutatja nektek a csarnokot - mutatott a mellette álló férfire. Vigyázzállásban volt és komoly  tekintettel meredt előre. Feje tar kopasz volt, akár egy skinheadnek, hatalmas, izmos karjai voltak és szürke szúrós szeme. Nagyon ijesztő volt a pasi.
- Na akkor gyertek! - engedett el egy mosolyt. Halleluja! Legalább mosolyogni tudott. Bementünk a könyvtárba. Egy óriási könyvespolccal találtuk szembe magunkat.
- Itt van könyv! - nézett nagy szemekkel Charley.
- Pontosan egy millió könyvet tárolunk ebben a könyvtárban - világosított fel minket a prof.
- Szépirodalomi könyvek, lexikonok és ilyen... Jaj, mi a neve? - kezdtem.
- Igen, de gyerekregémnyek vagyis ifjúságiregények is vannak.
- Mint például a Twilight? - kérdezte csillogó szemekkel Bella. Nos igen... Nem volt nehéz azonosulnia a Swan csajjal... -.-" Ja! És egész nyáron azzal nyaggatott, hogy olvassam ki... Pfúj! Elég volt filmen! Jó, az Eclipse az jó volt! Gyilok a köbön! Ezt csípem!
- Ha már vámpíros könyveknél tartunk... Darren Shan is van? - kérdeztem.
- Mindkettő megvan! - mosolygott hátra. Egy rakat könyvespolc volt a teremben és annál is több könyv. Pár puff, egy asztal és egy kanapé állt az egyik sarokban. Ekkor a pult felé néztem és ... Na ki volt a könyvtáros néni?
- Charlotte, kinyitnád nekünk az ajtót? - támaszkodott a pultra Craig tanbá.
- Ezer örömmel - elfordította a kandalló egyik gázlámpáját. Na jó! Ez olyan, mintha egy idióta mesébe csöppentem volna. A fal a tűz mögött résnyire kinyílt, a hamufogórács lesüllyedt, a tűz pedig... Azzal semmi sem történt.
- Na akkor utánam! - csapott az asztalra a férfi. Belépett a tűzbe.
- Ezt hogy csinálja? - nézett riadtan Adam.
- Csak hologram! - mosolygott Charlotte. Követtük a tanárt. Egy kézzel visszalökte a falat a helyére. Egy csigalépcsőn mentünk le, majd egy széles folyosón találtuk magunkat.
- Mindig a középsőbe menjetek! A másik kettő a labirintusba vezet. Bár az egyiket kívülről, a másikat belülről nem lehet kinyitni, úgyhogy csak óvatosan!
Az intelmek után beléptünk a terembe. Hatalmas volt! 4 focipálya elfért volna itt a nézőtér nélkül.
- Hányan férnek be ide? - kíváncsiskodott Bill.
- Durván annyian, mint 3 iskola nézőterére. azaz 1000-2000 ember. Na akkor csapjunk a lecsóba!
- Pfúj, de utálom a lecsót! - öltötte ki a nyelvét Bella.
- Én imádom! - vigyorgott Sam. Rajtunk kívül még 6 tanár volt a teremben. Keith egy vörös, hosszú hajú, magas pasassal vívott. Durván nyomták. Keith átugrotta a kardot, a másik is kivédte az ellentámadást. Adam "szerelme" nem sokkal később a földre került és a vörös pacák nyert. Eszméletlen vékony volt és mégis pár perc alatt lenyomta az izmos Keith-t.
- Azta kurva! - kiáltották a lányok egyszerre.
- Ej, Keith! Azt hittem ügyesebb vagy! - vigyorgott Adam.
- Kussolj, Dark! - morogta a barna.
- Megizzasztottál, haver! Na gyere! - a vörös férfi felsegítette földön fekvő társát, majd megtörölte gyöngyödző homlokát. - Sziasztok! William Shield vagyok! - mosolygott ránk.
- Ő a kardok és vívótőrök mestere! - mondta Craig.
- Na akkor kapjátok el! - a kezembe dobott Will egy kardot. - Szép! Jól van... Őhm...
- Aurora, Aurora Shine - mosolyogtam.
- Bella! - szólalt meg újra a mester és Bella felé hajított egy másik kardot. Szakszerűen a markolatnál el is kapta szöszink.
- Nagyon jó! Vöröske! - igen, a mi Bellánk nem béna...
- Sam! A nevem Sam! - morogta és a kard egyből tanítónk torkánál figyelt.
- Oké! Ügyes vagy Sam! - nézett döbbenten a barátnőnkre. Enyhén szólva kiestek a szemeim a jelenet láttán, bár nem én voltam az egyetlen, aki így reagált. Billt kivéve, aki csak vigyorgott a dolgon, mindenki meglepődött.
- Adam! - szólalt meg Keith és Adam felé dobott egy újabb pengét, de a fiú csak ijedten, egyet sikkantva elugrott.
- Jézus! Meg akarsz ölni? - zihálta. Istenem! Hogy lehet valaki ilyen béna... Charley a hasát fogva röhögött. Hiába nézett rá Adam úgy, mintha most akarná megölni, a fiú csak röhögött tovább, de mikor Bella rá nézett... Ó, jaj! Charley! Te kis huncut! Bele esett a mi kis Bellánkba!
- Mi van, Dark? Félsz a Pengétől? - morogta Bill fennhéjázva.
- Na és te mire vagy képes nagyfiú? - Will a kezébe dobott egy fegyvert. De persze ő is elejtette. Jó! Adam úgy viselkedett, mint egy kis hülye picsa... De nem kell kapásból szemétkedni vele...
- Álljatok párba! - szólalt meg Keith. Charley Bellát választotta, Sam Billt, nekem pedig maradt a szexi, de béna és hülye Ady... -.-"
- Nem leszek gyengéd! - forgattam meg a pengét a nyelénél fogva.
- Nem is várom tőled! - vigyorgott rám.
- Akkor... Gyere! - hívogattam.
- Hölgyeké az elsőbbség!
- És te mi vagy? - vágtam vissza. Végülis teljesen egyszerre rontottunk egymásnak. A kardot úgy forgattam, mintha már 100 éve ezt csináltam volna. Rendesen megleptem Adamet. Sőt saját magamat is! Amikor a fekete fiú kivédte a csapásomat, az éles pengék sercegve felsikoltottak. Ellökött magától a kardjával és miután hátra tántorodtam, felugrott a levegőbe, majd lecsapott rám. Az ütés erejétől hanyatt estem. Mire a meglepettségből feleszméltem, Adam már felettem térdelt és a nyakamnál figyelt a mészárlóeszköz hegye. Riadtan meredtem először a fegyverre, majd a fiúra. Az arcán most csak az elszántságot és a győzni akarást láttam. Ez nem az a mosolygós Adam, akit. Nem, ez a fiú más... Egy vad harcos, egy... Egy bivalyerős férfi... Nem egy kis kedves, gyengéd homokos (jó értelemben homokos :D). Egy szempillantás alatt eltűnt az idegen és újra felbukkant a szélesen mosolygó barátunk.
- Ez jó volt! - villantotta rám gyönyörű fogait és felsegített a földről.
- Ja! Jól bánsz a karddal! - mosolyogtam vissza.
- Te is! Ja és bocs, hogy letepertelek! - még szélesebbé vált a mosolya. Csak akkor néztem körbe és riadtan állapítottam meg, hogy az egész brigád minket bámult. Egy-két emberkének a szája is tátva maradt, sőt akadtak, akiknek a nyála is kicsordult. Pfúj!
- Nem történt semmi! - pirultam. Adam körbepillantott és intett egyet egy kis lánycsoportnak, akiknek, esküszöm, csillag formájúvá vált a szemük és enyhe kifejezés, hogy a mozdulat láttán úgy kezdtek visítani, mint az újévi kismalacok. Te jó ég! Ezek beleestek a mi Adynkbe...
- Mi olyan érdekes? Menjetek edzeni! - az egész csoport szétszéledt. Ez tényleg ilyen egyszerű lett volna? Nagyon kétlem! Brr! Kirázott a hideg ettől a pasastól! Le kéne lépnem valahová... De hová? Ekkor megláttam egy egyenruhás férfit. Kék szemeivel engem nézett. Várjunk! Őt már láttam! Az egyik torony vezetője és az ő felesége az a gyönyörű nő, hogy is hívják? Elisabeth! A férfi a nő mellett eltörpült, de így magában nagyon jól nézett ki, éjfekete hajával, markáns, kicsit szögletes arccsontjával és egyenes már-már katonás testtartásával. Nem a legmagasabb férfi, 175 cm-re saccoltam volna, ráadásul Elisabeth-tel egymagas volt. Egy puska volt a kezében. Szakszerűen a testéhez szorította a fegyvert, majd hirtelen megfordult és azonnal lőtt. A golyó pontosan a céltábla közepébe repült. Sam lassan mellém lépkedett, mikor ránéztem, csak akkor vettem észre, hogy a szája tátva maradt.
- Sammy! Föld hívja Samet! - lengettem az arca előtt a kezemet - Sam jelentkezz! Saaam! - Bill ekkor hátulról ráugrott és ezzel le is teperte.
- Biiill! Mi a faszt művelsz? - visította Sam. Istenem ez a brigád hülyébb, mint gondoltam! Azt hiszem én átállok a sötét oldalra... O.O
- Héj! Mi van itt? - nézett le Billékre a férfi.
- Tanítson meg lőni! - vigyorgott Sam.
- Oké! Akkor gyertek! - mosolygott.
- Őhm... Én maradok a kardnál! - lécelt le Bill.
- Nos hölgyeim, én Richard Kornell vagyok, az iskola fegyverszakértője - mosolygott ránk.