Angel From The Hell - 14.rész

Hallo Leute!

Üdv újra itt.
Úgy gondoltam, ez a hosszú iskolahét mindenkit kimerített és arra gondoltam, egy kis pihenés gyanánt hozok részt!

Jah meg azért, mert 5-öst kaptam a magyar házimra :D

Megvan az osztályozóm, 69%-os (csak neked barca.eszt, mert tudom hogy imádod a 69-es számot :P ) lett szóval már csak az érettségi és vége a huzavonának. 

Nah nem is húzom az időt...

Jó szórakozást!

Ajánlott szám: 

 

14. rész - ÉBRESZTŐ Adam módra

Újabb reggel virradt a Fullmoon Gimnázium tanulóira és professzoraira. Az a nap szabad volt, szóval azt csináltunk, amit akartunk. Adam előtte való nap kitalálta, hogy menjünk le a városba. Egy megveszett vad verte az ajtómat, majd rám vette magát. Én félálomban voltam, ami azt jelentette, hogy ébren voltam, de még aludtam volna.
- Mi a fasz! - ültem fel hirtelen, mire megfejeltem egy kőkemény mellkasat. Kissé bódultan a párnáim közé zuhantam és a ködfelhőn, ami a szemem elé telepedett, meg a csillagokon keresztül megpillantottam egy gyönyörű szürke szempárt.
- Jó reggelt Rory! - vigyorgott és fényesen csillogó fogai majdnem kiverték a szememet. A csípőmre pillantottam, mert erős nyomást éreztem onnan, és Adam ágyékát pillantottam meg.
- Már akinek jó ... - forgattam meg a szemeimet, majd tenyereimmel megdörzsöltem az arcomat.
- Jól megfejeltél, hallod-e?! - Ez az alak brutális! Esküszöm, még 2 percig ül rajtam, leütöm és nem fogom sajnálni, hogy azon a helyes kis pofikáján egy ronda, piros tenyérnyom éktelenkedik!
- Leszállnál rólam?! - mordultam rá.
- Őhm... Még maradnék egy kicsit!
- Na jó... Most azonnal tiplizzél, vagy egy csúnya csík fog éktelenkedni a cukcsi kis pofcsikádon!
- Cukcsi pofcsim van? - visította éppen úgy, mint egy plázacica.
- Most hagyd abba ezt a visítást! - morogtam egy párna alól.
- Akkor öltözz!
- Nem képzeled, hogy előtted fogok! És veled a csípőmön eleve nem tudok semmit sem csinálni!
- Jó! Megyek! Igyekezz! - csukta be vigyorogva az ajtót.
- Hogy szakadna a nyakadba egy mázsa szar! Minden reggel ki kell akasztania engem, igaz?! Brutális! BRUTÁLIS! - puffogtam. Tudom, "kicsit" beteges, hogy magamban szoktam beszélni, de piciáterhez nem megyek! A ruháimat már a szekrényembe pakoltam és ahogy kinyitottam szembe találtam magamat a minden reggeli problémával...
- Mit vegyek fel? - néztem végig a cuccaimon. Valami olyan kellett, amit könnyen fel és le tudtam venni. Még meleg volt, szóval egy cipzáros, fekete nyáriruhát választottam. Olyan, mintha egy fekete, cipzáros felsőt és egy combközépig érő szoknyát összevarrtak volna. Egy saruszerű szandált kaptam a lábamra és gyorsan felraktam magamra a szokásos ékszereimet, az órámat, a pentagrammámat, a nem-tudom-mit-ábrázol kis köves gyűrűmet és egy nagy, lógós fülbevalót, a kis pentagrammáim mellé. Leszaladtam az első emeletre, ám a kajaidőnek már negyed órája vége volt (jó... 13 perce!). A konyhába mentem, gyorsan haraptam valamit, majd megpróbáltam felkutatni a többieket. Nem kellett sokáig keresnem őket, mert egy hangos " Adaaam!" tudatta velem, merre voltak.
- Te akkora hülye vagy, bazd meg! - fogta a fejét Sam.
- Eszement seggfej! - kontrázott rá Bella.
- Nem tudtad volna megmondani neki, hol leszünk?! Visszajöttünk, kikarmolom a szemgolyóidat, te töketlen! - fenyegette Sam.
- Na ne bántsátok! Ma már én is leugattam a fejét! Am köszi az infókat! - löktem oda neki.
- Bocsi, de tudtam, hogy úgyis megtalálsz minket! Szóval...
- ... Szóval úgy gondoltad, minek baszod fel még jobban az agyamat! Ó, hogy te milyen aranyos vagy... - forgattam a szemeimet.
- Na jó! Induljunk, mert holnap estére sem érünk vissza, ha ilyen tempóban haladunk! - szakította meg a vitánkat a mindent tudó, bölcs madarunk, Charley.

* * *

Természetesen caflathattunk lefelé, már miért is ne! Legalább szóltak volna, hogy gyalogolunk, akkor a tornacsukámba jöttem volna. Na meg a visszagyaloglás! Kész élvezet lesz! Ezért még kapni fog valaki!
- Szegény Rory! - szólalt meg Adam.
- Mi van? Mi történt? - kaptam fel a fejem.
- Elég szar lehet a kavicsokon járni! - mutogatott a lábamra.
- Ha szóltatok volna, mást veszek fel!
- Remélem a további utat busszal tervezted, homikám! - ki más is mondhatta volna eme szavakat, mint Sam Blackmore...
- És, ha nem? - vigyorgott kajánul a fiú.
- Akkor az orrod találkozik a talpammal!
- Na, de Sam! Képzeld el milyen esztétikátlan látványt fog nyújtani az arca közepén lévő hatalmas pacával, amit a nagy, hegyes orrának neveztünk egykor... - hülyültem.
- Nos igen, ez a mi Rorcynk! Ha nem így beszélne, nem is ő lenne! - mosolygott Bella.
- Ja, ő meg a túlkombinált gondolatai! - forgatta a szemét Sam. - De imádunk! - azzal a két csaj a nyakamba vette magát és egy-egy cuppanóst nyomtak az arcomra.
- Jó, és ha kiimádtátok már magatokat és egymást, indulhatnánk is! - szakított szét minket szavaival Adam.
Hú, már nagyon érik egy seggberúgás! Amint kibontakoztunk egymás karjaiból, jött is a busz. A hátsó ötöst foglaltuk el. Egymás mellé ültünk, mert már rég voltunk csak hárman, mióta a fiúkat ismertük (Oké... 3 napja lógtunk egymáson...), de én egy napot is nehezen bírtam ki úgy, hogy nem beszéltünk volna a lányokkal.
- Héj, nem csinálunk ma egy csajos bulit? A könyvtárban pár zsír DVD-t is láttam a sok vámpíros, boszis és egyéb jó könyvek mellett! - vigyorgott Bella.
- Boszis is van? Ó, jaj! Én elleszek! Nekem amúgy jó! Rég csináltunk csajos bulit! De mikor alszunk? - mondtam. Másnap a tanárok valami programot csináltak nekünk, azaz ha akkor este fent maradtunk volna, olyanok lettünk volna, mint a mosott kakik.
- Majd holnap! - vágta rá Sam.
- Igaza van Rorynak! Holnap programunk van! - bólogatott Bella.
- Akkor holnap este csináljuk! Pénteken pedig szarassuk be a fiúkat! - dörzsölte össze tenyereit egy gonosz, számító arckifejezéssel megspékelve Sam.
- Oké! De halkan, mert itt van Adam! - mutogattam az előttem ülő fiúra.
- Jó! Akkor holnap este party! - suttyorogta Sam.
- Hölgyeim, szedjék össze a holmijaikat! Megérkeztünk! - állt fel Ady.
- Rendben, főnökúr! - vigyorogtam. Elindultam előre, Adammel a hátam mögött.
- Arra megyünk! - megfogta a vállaimat és jobbra fordított. A lányok jöttek mögöttünk, utánuk a fiúk, engem pedig Adam vezetett.

folyt. köv.