Sziasztok!
Remélem ti is éppolyan boldogok vagytok, hogy már csak 1 nap (legalábbis nálunk) és hivatalosan is kezdődik a nyár, a bulik és a "sunshine, beach, tücsök, ... " :D
Ma sem a kommik miatt kaptok részt... Köszönjétek az év végének, barátnőimnek és némettanárnőmnek!
Diane-em Boldog 19. Szülinapot!
(június 8.)
Drága Ann húgicám, Boldog Névnapot! <3
(június 13. - Anett)
Frau Lehrerin, Sie sind ein Wunder, der mit uns passiert. Wir können nur einfach Vielen Dank sagen.
Danke schön Frau Tubik!
Danke schön Frau Tubik!
20. rész - A mágia és a nővérek 3. - Álmok fogságában
- Hol vagyok? - keltem fel és akkor vettem csak észre, hogy egy sziklán feküdtem, aminek a vége bele lógott egy kis tavacskába.
- Szia Rory! Már vártunk! - mosolygott rám egy hófehér hajú 20-as éveiben járó nő.
- Hol vannak a nővéreim? - nem tudom miért a "nővéreim" szót használtam... Ez jött ki a számon.
- Ne aggódj! Ők is hamarosan megérkeznek! - mosolygott. Hófehér, hosszú ruháján a szél játszott, szürke szemei vidáman csillogtak. Tökéletes, hófehér, törékeny teste és aranyos arca volt, de csak úgy sugárzott belőle az erő.
- A mennyországban vagyok? Meghaltam? Mi volt a kehelyben? - néztem ijedten rá.
- Visszafelé válaszolnék! A kehelyben csak az volt, amit bele töltöttetek! Vér és szőlőlé. Nem, nem haltál meg. Csak elájultál és nem, nem a mennyországban vagyunk!
- Oda engem be sem engednének! - horkantottam egyet. - Bocsánat! Nem akartam szemtelen lenni! - hajtottam le szégyenkezve a fejemet.
- Jaj, ti halandók! Olyan mókásak vagytok! Bárcsak látnátok magatokat! - nevetett fel a nő. Nem rajtam nevetett, mert nem ezt éreztem.
- Tudod, hogy nem mind az! - egy vörös hajú és ruhájú nő lépett a másik mellé. Éppolyan tökéletes és erős volt.
- Testvérek? - néztem hol az egyikre, hol a másikra.
- Nem! - kuncogott a fehér hajú. - Ő Hesztia...
- A családi tűzhely istennője vagyok! Ő pedig Szelené, a Hold istennője. Nézd el neki a szeleburdiságát! - mosolygott rám a vörös hajú.
- Akkor ti görög istennők vagytok?
- Igen! De nem csak mi! - egy kicsit odébb álltak és még két nőt pillantottam meg. Az egyiknek csillogó barna haja volt, a másiknak éjfekete. A barna a tavacska partján állt és hagyta, hogy nyaldossák a hullámok a lábát, a fekete a vízben pancsolt és láthatóan nagyon vidám volt.
- Ők kik? Bocsánat, de lehetne lekapcsolni a lámpát? Vagy napot? - hunyorogtam az égre.
- Dehogynem! - kiáltott fel vidáman és diadalittasan Szelené, majd csettintett egyet, amitől a gyönyörű hold bukkant fel. Az ezüstös fénye csodás fátyolként borult a mesebeli tisztásra.
- Lányok! Gyertek! - kiáltott a fekete. Fehér ruhája csurom vizes volt és testét szinte teljesen lehetett látni, mert a víztől a nő bőrére cuppant. Nem látszott zavartnak, sőt felettébb élvezte.
- Jövünk! - mosolygott Hesztia.
- A tengeristennő! - mutatott Szelené a lubickoló nőre. - Thelisz.
- Thetisz? Nem Poszeidon a tengeristen? Jó, tudom ő férfi! De...
- De! Ő a legfőbb, de Thetisz is tengeristenNŐ! - kuncogott vidáman, majd megfogta a kezemet és az istennőkhöz húzott.
- Szia Aurora! - köszöntöttek vidáman.
- Ti ismertek? Jó estét! - habogtam.
- Mi mindenkit ismerünk! - mosolygott a Barna.
- Déméter, ő a földistennő - suttogta a fülembe Szelené.
- Akkor az egész iskolámat? - bólintottak.
- Adamet is! - mosolygott Szelené.
- Gyere úszni, kicsi levegő! - csalogatott Thetisz. Szelené és Hesztia kézen fogtak és 3-an beugrottunk a vízbe.
- Gyere Déméter! Ne félj! - hívta Hesztia.
- Oké! - gombóccá gömbölyödve placcsant a vízbe. A ruhám teljesen elázott, de nem zavart, olyan jó volt ott. Szívesen lubickoltam volna ott egy örökkévalóságig a 4 istennővel, de tudtam, hogy azt nem lehet. Ledobálták a ruháikat, amiben aztán én is követtem őket.
- Olyan jó elmerülni a habokban, igaz, lányok? - sóhajtott fel Thetisz, miközben a hátán lebegett.
- Igaz! - válaszolták egyszerre az istennők.
- Hogyan kerültem, vagyis azt már tudom, de miért?
- Emlékszel mit kértél? - kérdezte Szelené.
- Igen! Hogy mutassátok meg a helyes irányt. És a múltra akartam emlékezni, de...
- De azt nem lehet, mert a múlt te magad vagy. Az utat pedig úgyis megtalálod! Okos lány vagy! - mosolygott rám. Haja úgy úszott a vízen, mint a felhők az égen.
Csodálatos nő. Úgy örülök, hogy ő segít nekem.
- Sam és Bella hol maradnak már? - néztem körül.
- Ők előtted felébredtek. Ők már tudják merre induljanak! - mondta Hesztia.
- Aurora! Rory! - kiáltozott utánam egy férfi hang.
- Jaj! Futás lányok! Jön a férfi! - Hesztia, Thetisz és Déméter sikoltozva kereked oldtak.
- Ki ez a férfi? - kérdeztem. Egy erős sötét árnyék borult a csodálatos ligetre a nyomában.
- Adam Dark!
- Micsoda? Mit keres ő itt?
- Nem mit, inkább kit! Téged! Érted jött! Vissza kell vele menned! Lejárt az időnk! - hajtotta le a fejét.
- Micsoda? Mi az, hogy lejárt az időnk? Szelené!
- Ne félj! Figyelj! - fordított maga felé és a szemembe nézett - Haldokolsz! Ha most nem fogod meg Adam kezét, hogy visszavezessen a való világba, örökre itt ragadsz! Meghalsz, ha nem mész! Ne félj! Menj! - homlokon csókolt.
- De nem tudom, merre menjek tovább! Segíts Szelené!
- Erre emlékszel? - mutatta fel az egyenkarkötőnket.
- Igen! Ezeket mi csináltuk!
- Tessék! Ez segíteni fog! A tiéd a csuklódon lesz, a lányoké a zsebedben. És most menj! - Adam felé lökött. A fiú karjai körém fonódtak és elkezdett az erdőbe húzni. Sem ő, sem én nem szólaltunk meg, csak mentünk rendületlenül előre. Újabb hatalmas sötétség vett körbe és vége. Mintha megint elvágták volna a filmet.
Folyt. köv.
Köszi a figyelmet!
No mi a véleményetek erről a részről? Szerintetek, miért borult sötétség a ligetre, mikor Adam megjelent? Vajon felébred-e Rory?
A következő részekben kiderül...
Mára ennyi!
Sziasztok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése