Tisztelet!
Ej ezt a két napot, de a kedd este viszi a pálmát!
Dorina, Adree és Eszti (Katánk)! I Love Us! You are the best! És ISMÉTLÉST!!! Egy őrületes nagy partyt! <3 Ich Liebe Euch!
Háhá! Megvan az érettségi németből! Tra-rara-raaa! 85 % ! Nem a legjobb, de az ENYIM! -.- :D xD
Német érettségi: Bemelegítő kérdés:
- Hogy vagy?
- És én németül elmagyaráztam, hogy jól, csak kicsit beteg vagyok és egyik fülemre süket lettem xD
- Köhögsz? Tudsz beszélni?
- Picit. Tudok! (Miért eddig mit csináltam? Elköhögtem?)
Olyan szituációt húztam (1.), amit vagy 3-szor biztos elpróbáltunk Tubik tanárnővel!
- Hallo Gina!
- Hallo Anett! Wie geht es dir?
Minden tanár vigyorgott a vizsgabiztos morcos ábrázatán és osztályfőnököm megdöbbenésén kívül... xD Nagyon jó volt! :D
Majd 2 téma melyek közül választhattam: Család vagy Egy iskolanap
Az Iskolanap könnyebb volt... Kicsit smúzoltam, hogy milyen jó az, hogy heti 4 óra németóránk van milyen hasznos stb, stb.
Végezetül Tubik megkérdezte (persze mindent németül)
- Szoktál Sportolni?
- Nem, sajnos nincs elég időm arra.
- Van hobbid?
- Van, regényeket, történeteket, novellákat és verseket írok.
Erre a vizsgabiztos olyan fejet vágott, hogy "Az igen! Mit ne mondjak szép!" Persze nem mondta ki, de tudtam, hogy erre gondol... :D
Aztán Auf Wiedersehen! És Fertig! :D
És ami ment a Hollywoodban:
amit Eszteevel (Katával) énekeltünk:
és amire táncoltam: oh yeah!
És az ígéret... A rész! Tra-ta-ta!
Jó szórakozást!
21. rész - A mágia és a nővérek 4. - Ébredés
Viasz égő illata csapta meg az orrom, Amy Lee még mindig énekelt és ekkor lassan nyitogatni kezdtem szememet. A szoba ugyanaz volt, mégis más.
- Ó, Rory! Csakhogy felébredtél! Raymond és Keith már szájon át akartak lélegeztetni! - fojtogatott Adam.
- Hogyan kerültem az öledbe? - riadtan vettem észre, hogy mennyire erőtlen a hangom.
- Beengedtük, mert nem volt pulzusod! Vagyis nagyon gyenge volt! - magyarázta Bella.
- Értem! - nyöszörögtem. Ekkor vettem csak észre a nagy tömeget. Antonia, Iris és Charlotte rám nézve diskuráltak, Keith a lányokat nyugtatta és Carol meg Raymond a kellékeket nézegették, de nem nyúltak hozzá.
- Ez rettentő erős varázslat volt! De ilyen szertartást csak 13.-ban fognak tanulni! - emelte fel a vizsgálat után a fejét Carol. Antonia bólintott.
- Hogy csináltátok ezt, Rory?
- Boszi vagyok és ők a nővéreim!
- Ezt nem mondtuk! - tették fel a tanárok védekezően a kezüket.
- Ezt tudom és érzem! - vágtam rá.
- Te vezetted a szertartást? - kérdezte Charlotte.
- Igen!
- Ki ötlötte ki a szertartást? - jött egy újabb kérdés, most Iristől.
- Közösen találtuk ki!
- Nem igaz! Rory az ötletgazda! - cáfolt meg Sam.
- Ő mondta mindig, hogy boszik vagyunk és igaza volt! Mindvégig! - erősítette meg Bella.
- Igen! De ilyen még nem történt ebben az iskolában! - rázta meg a fejét Carol.
- Csak egy kis csiszolás és többet nem csúszik ki a kezetekből az irányítás! Ügyes és erős lányok vagytok! - biztatott minket Raymond.
- Szerintem már nincs gond! Hagyjuk magukra őket! - javasolta Keith.
- Biztos vagy ebben? - nézett rám rémülten Antonia. Nagyon aggódott értünk.
- Ne aggódjon! Jól leszek! A lányokkal pedig minden rendben! Csajok, küldjétek vissza az elemeket! - sóhajtottam és ficánkolni kezdtem Adam ölében. A tanárok elmentek, de Antonia még benézett.
- A fiúkat azért leküldöm, hogy vigyázzanak rátok! Jó? - a két csajszi hevesen bólogatott. Antonián látszott, hogy kicsit megkönnyebbült. Miután ő is magunkra hagyott minket, a lányok szép lassan elköszöntek a szellemtől, a földtől, a víztől, a tűztől és a levegőtől. Adam akkora szemeket meresztett ezeket látva, mint egy dísztárcsa. Felálltam a földről és leültem a kanapéra.
- Lányok, ezt Szelené küldi! - vettem ki a kupából a három karkötőt.
Igaz úgy beszéltük meg, hogy a zsebemben lesznek, de így még jobb volt...
A lányok meglepetten néztek rám.
- Mindhárman találkoztunk velük? - kérdezte Sam. Bólogattunk. A karkötőket odaadtam a lányoknak.
- Segítesz? - kérdeztem, mire Adam mosolyogva bólintott, majd feltette a karkötőt a csuklómra. - Köszi! Azt is, hogy visszavezettél! - nyomtam egy puszit az arcára.
- Kérhetek egyet a számra is? - mosolygott rám.
- Azért mindennek van határa! - szólalt meg Bella. Kopogtak. Sam visítva rohant az ajtóhoz.
Igen, nem neki kellett az életéért küzdenie, de legalább most egy időre lenyugszom.
- Biiill! - tárta ki csillogó szemekkel, boldogan az ajtót vörösünk.
- Hello! - vigyorgott a lány képébe az a szőke nácista köcsög.
- Dwayne! - nyöszörögtem.
Olyan nagy hatást gyakorolt rám, amikor Adam és közte izzott a levegő, hogy még most is emlékszem a nevére.
- Te mindig tudod, mikor a legalkalmatlanabb! - állt fel mellőlem Adam.
- Ó, de vendégszerető vagy! - gúnyolódott. Beleszagoltam a levegőbe. A fiú illata kénes volt egyszóval nem kellemes és még egy vegyült bele. Egy erős fűszeres és égető, mint a csili-paprika.
- Van vele valaki! - fogtam meg Adam csuklóját.
- Ne aggódj! - hajolt le hozzám, miközben megsimogatta az arcomat.
- Ti ismeritek? - nézett ránk döbbenten Bella.
- Igen! - válaszolta Adam, miközben a vendégeinkhez fordultak.
- Beatrice és Adrian mondták, hogy találkoztatok velük! Gondoltam én is benézek a looser toronyba - vigyorgott egy barna hajú "én vagyok a világ úrnője" stílusú csaj, akit Celestnek hívtak.
Beatrice és Adrian? A szőke picsa és az indián faszija. Emlékszem rájuk!
- Ó! A barátnőd látom nincs túl jól! Így megdöngetted, Darky? - lekezelő hangnemben beszélt védelmezőmhöz.
- A nevem Dark! - morogta. Összesúgott a két látogató.
- Húzzatok innen, mint a vadlibák vagy holnapra két gnóm is lesz az iskolában! Hallottátok? - vicsorgott Sam.
- Nyughass, Sammyke! Te meg húzz onnan, Darky! - parancsolgatott a csaj. A szeme olyan színű volt, mint a kátrány, teste csontos és a mellei is kicsik.
- Hogy mit mondtál te ribanc? - gurult be Sam.
- Sam, Bella! Gyertek ide! - nyújtottam feléjük a kezemet. - Csörögjetek Billéknek!
- Oké! - az SMS-t gyorsan elküldték, majd Sam bement a szobájába.
- Mi az? Megfutamodott? - nevetett a két hívatlan vendég.
- Csak a Baseball-ütőért ment - vigyorogtunk. Sam feldühödten masírozott ki a birodalmából és vészjóslóan jól kezdte forgatni az ütőt.
- Ha most nem kotródtok innen, Baseball-labdát csinálok mindkettőtök fejéből! - nyújtotta ki feléjük a játékszert.
- Mi is segítünk! - kapták el hátulról az idegesítő alakokat Bill és Ch.
- Dark, maradj a lányokkal, míg mi kivisszük a szemetet! - indult el Charley a lépcsőn.
- De jó! Menjünk a szobámba! Lefeküdnék! - sóhajtottam fel.
- Jó! Na gyere! - Adam mosolyogva felkapott a kanapéról, berúgta a szobaajtót, mert velem volt tele a keze :P, majd ágyba bújtatott.
- Adam, nem kellett volna behoznod! Tudok járni! De köszi!
- Nincs mit! Nem kell megerőltetned magad! - mosolygott rám.
Folyt. köv.
Vélemény? Kívánság? Szerintetek mi lesz? Dwayne és Adam valamint Rory és Celest verekedni fognak? Egyáltalán miért utálhatják egymást? Van oka?
Minden kiderül a folytatásban!
Mára ennyi! Hétvégén új rész!
Sziasztok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése