Angel From The Hell - 42. rész

Sziasztok!

Jelentem élek csak kicsit nehéz mindent összehangolni! Bocsika! :D

Készülni a dogákra, a szalagavatóra és szórakozni kicsit, úgy hogy a páromra és a barátnőimre is legyen idő... Igen, eléggé lehetetlennek tűnik, de megoldható... Vagyis azt hiszem...

Párommal most voltunk 4 hónaposak és boldog vagyok vele. Nem hittem volna, hogy egyszer így fogok szeretni egy fiút, mint most őt. Tényleg nagyon jól kijövünk, olyanok vagyunk mint a legjobb barátok, csak ehhez egy kis vonzódás is hozzá tartozik... Azt  hiszem nem kell magyaráznom.

Sajnos a zsúfolt időbeosztásom miatt nem mindig jut időm az oldalt ápolni, de ami még borzasztóbb, a barátnőimre, szinte testvéreimre (The Family don't end with blood! <3) sem jut időm.

Igyekszem ezt korrigálni, de kétlem, hogy sikerülni fog. Talán érettségi után fellélegezhetek picikét.

Nah, de addig is jó szórakozást az AFTH új részéhez.

Ezt a részt

Legjobb barátnőimnek,

akik mindenben kiállnak mellettem és mindig segítenek rajtam,

És páromnak, egyetlen szerelmemnek,

aki egy ADONISZ és MINDEN NAP SZEXI, még akkor is mikor ezt nem hajlandó nekem elhinni,

és a legodaadóbb és hűségesebb társ, akit valaha kívánhatnék,

Ajánlom. 

Szeretlek mindnyájatokat, akkor is mikor kicsit zakkant vagyok és nem írok nektek, vagy hisztizek.

Ti vagytok az egyetlenek, akiktől normálisnak, szépnek, okosnak és tettre késznek érzem magam.

És köszönöm, hogy mikor szem elől tévesztem a célom vagy feladom, ti akkor is átrugdostok a problémán.

Köszönöm, hogy vagytok nekem.

Jó olvasást!

42. rész - Átlagos telihold napján

Lassan beesteledett, ami azt jelentette, hogy hamarosan feljött a telihold. Aznap, mint megtudtam, nem volt tanítás, így nem kellett csak az előző napit bepótolnom. Charlotte, aki a mentorom lett, elmondta, miért nem volt tanítás. Nos, hát 1 hónapban 2-szer nincs suli, mert egyszer telihold van, máskor meg újhold. Sok lényre hatnak a hold változásai, ezért nem tudnak koncentrálni és nap közben fáradtak, készülnek az éjszakára. Ann, Charley és Sam például egészen napnyugtáig aludtak, s mikor felértünk a szobámba, Adam kábultan zuhant az ágyamba, ezért én Billel beszélgettem.

A párnáim közt szundikáló fiú volt a téma, már megint, miközben a szóban forgó személy az igazak álmát aludta.

- Jól vagy már? - kérdezte nagy csend után Bill.

- Igen, vagyis én jobban érzem magam - feleltem.

- Akkor jó! - mosolygott biztatóan, majd finoman megsimogatta az arcomat. - És... Megvagytok? - fordított gyorsan hátat.

Furcsálltam a viselkedését, de azt a bizonyos „Miért?”-et nem tudtam feltenni. Talán kicsit tartottam Billtől és ezt még magamnak sem vallottam be.

- Igen, imádom Adamet. Azt hiszem... - itt egy pillanatra megálltam. A szavak, amik a nyelvem hegyére tévedtek, súlyosak voltak. Olyanok, amikkel nem lehet csak úgy dobálózni. Elgondolkodtam, tényleg azt érzem-e és végül magabiztosan folytattam - ... Ő az igazi! - hajtottam le mosolyogva a fejemet. A vér az arcomba tódult és önkéntelenül odakaptam.

- Hány udvarlód volt eddig? - kérdezte komolyan felém fordulva.

- 2.

- Mennyi ideig voltatok együtt?

- Egyikkel fél évet, a másikkal csak 2 hónapot, szerencsére.

- Szerencsére? Akkor nem igazán szerethetted azt a kettőt... - nézett rám felhúzott szemöldökkel.

- Nem, tényleg nem érzem azt az igazi szerelmet. Az egyiket tényleg szerettem, de olyan barát szinten, nem vonzott úgy igazán.

- Mikor voltak ezek a „kapcsolataid”?

- 15 éves voltam.

- Értem. Akkor az ilyen tipikus tini szerelem volt...

- Valami olyasmi.

- És most van Adam...

- És most van Adam... - ismételtem meg áhítattal. - Akibe tényleg szerelmes vagyok.

- Úgy érzed, ez a pár kapcsolat elég volt neked? Biztos vagy benne, hogy csakis Adam Dark érdemli meg a szerelmedet? - kérdezte halálosan komolyan.

- Basszus Bill! Mi ez? Rendőrségi kihallgatás? - mondtam, miközben a fejéhez vágtam az egyik párnámat.

- Válaszolj a kérdésemre! - mosolygott, majd visszadobta a párnácskát.

- Igen, csakis kizárólag Adam Dark érdemli meg, hogy a kedvesem lehessen! - válaszoltam megrendíthetetlenül.

- Öröm ily' szavakra kelni - nyújtózott az említett férfiú az ágyban, miközben egy hatalmasat ásított.

- Jó reggelt, kedves! - ugrottam a nyakába. - 8 óra van - közöltem a karórámra nézve.

- Nah, szép! Most keltem, tiszta fáradt vagyok még és az álom sem ment ki a szememből, de te azzal keltesz, hogy 8 óra van. Igazán köszi, nyuszika! - mosolygott. Hozzábújtam a mellkasához és ázott kiskutyus szemekkel néztem fel rá, amitől mindig ellágyult. - Jaj, te! Olyan kis édes vagy! Szeretlek! - csókolt homlokon.

- Én is szeretlek, egyetlenem! - dörgölőztem hozzá.

- Te Bill?! Nem kelt már fel az asszonyod? Nem nézed meg? - próbálta eltávolítani Billt a szobából.

- Ha zavarok, szólj, és ne köríts! - morogta. - De jó elmegyek, megnézem... Rory!

- Igen?

- Mikor és hol találkozunk?

- Én úgy gondolom, célszerű lenne a konyhában. Ahogy én Charleyt és Annt ismerem, biztos, hogy az első útjuk oda fog vezetni. És ha már ott vagyunk, legalább mind eszünk kicsit és nem leszünk rosszul az ünnepségen - mosolyogtam.

- Jó, akkor... 10 perc múlva jó lesz? - kérdezett vissza az ajtóból.

- Persze.

- 10 perc múlva a konyhában látjuk akkor egymást. Addig viselkedjetek!

- Mi mindig! - vigyorgott Adam.

- Jah, persze... Te pont arról vagy híres! - ironizált Bill, aztán kiment a szobából.

- Nos akkor... Öltözz, drágám! - csaptam párom fenekére.

- Ejnye! Kis rossz kislány! - simította végig az arcomat. - Nah, és hogy vagy, cicám?

- Jól! Sokkal jobban! - nyomtam egy puszit az arcára.

- Akkor jó! - átölelt és elkezdte puszilgatni az arcomat.

- Hm... Ilyet kérek a számra is! - suttogtam a fülébe, majd játékosan beleharaptam.

- Ne! Olyan cuki pofid van! Annyira szeretem nézni és puszilgatni!

- Édes vagy! - haraptam az ajkaimba, majd megragadtam a felsőjét és szájon csókoltam.

- Ez már hiányzott! - mosolygott.

- Micsoda?

- Hogy ilyen rámenős vagy!

- Bunkó! - böktem meg a könyökömmel.

- Annyira aggódtam érted! Nem akarlak elveszíteni! Soha! Szeretlek! - nézett szerelmesen a szemeimbe.

- Te drága! Odavagyok érted! - ajkaink újra összeértek és lágyan simogatták egymást.

- Szeretem, mikor ilyen kis ártatlan vagy! Kis aranyos!

- Nah, én előkerítem a többieket. Lehet már lent várnak minket. Öltözz, aztán siess le, hercegem! - végigsimítottam a mellkasán, majd kilibbentem a szobából.

- Ez a lány... Adam, Adam... Hogy tudtál, így belehabarodni ebbe a kis lyánykába? Ebbe az édes kis angyalkába... - motyogta, miután kimentem és nekilátott öltözni, hogy minél hamarabb utánunk jöhessen.

Én addig lementem a kis helységbe és elkezdtem szendvicseket csinálni, mivel még senki sem volt lent.

Vajon mi történik ez után?

Mi lesz az ünnepségen?

Hogy alakul Rory és Adam sorsa?

Minden kiderül a folytatásban...

Ennyi voltam mára!

Sziasztok!