Angel From The Hell - 43. rész

BOLDOG KARÁCSONYT!

Tudom, nem sokat jártam erre az utóbbi pár hónapban,

de készültem a szalagavatómra és ez felemésztette minden energiámat.

Sajnos táncolni nem tudtam,

mivel ismét elszakadt az Achilles ínszalagom,

csak most a bal lábamban.

Megint műtöttek, megint itthon leszek,

csak idén májusban érettségizek és ez sem könnyíti meg a dolgom.

De félre a kesergést, karácsony van!

Ma vagyunk párommal fél évesek

és szombaton, azaz 28-án jön hozzám!

Jippy! Már nagyon várom!

Barátnőim és párom nélkül Isten sem tudja hol lennék...

Köszönöm nektek, hogy ezekben a nehéz időkben is mellettem vagytok,

a céljaim felé rugdostok és nem hagyjátok, hogy feladjam.

Ezt a részt nekik ajánlom.

Jó olvasást! Élvezzétek a szünetet!

43. rész – Erőgyűjtés

Tíz perc múlva már mindenki a konyhában volt. Ann és Charley még fáradtak voltak, hiszen nem jött még fel a hold, de a nap már lenyugodott.

- Úgy néztek ki, mint akik beszívtak! - jegyezte meg Bill, miközben narancslevét iszogatta.

- Ne szóóójááá' be! – mondta Ann mérgesen.

- Tényleg, Bill, hol van a főnixünk? – kérdezte Adam.

- Éppen öltözik. Azt mondta mindjárt jön... - válaszolta.

- Nah, akkor tudjuk ez mit jelent... - jegyeztem meg kávét szürcsölve.

- Akkor felugrok hozzá. Megnézem, hol késik, hátha kicsit csipkedi majd magát! - mosolygott Adam és már indult is.

- Na, ebben ne reménykedj! - vágta rá Ann.

- Azért megpróbálom! - kacsintott egyet.

- Engem meg itt hagysz? - néztem rá nagy szemekkel.

- Csók nélkül nem! - ölelt át kedvesem, majd egy csókot nyomott a számra.

- Siess vissza! - mondtam még neki, aztán kifutott a konyhából.

A személyzet akkor nem dolgozott. Az a nap számukra is ünnep volt, és mivel mindenki aludt, nem volt semmi dolguk.

- A többi diák vajon merre van? - kérdezte Ch-nk. - Nekem az első gondolatom az volt, mikor felkeltem, hogy KAJÁT!

- Ebben biztosak voltunk Charley! - forgattam meg a szemeimet. - És hogy a kérdésedre válaszoljak, ők majd csak egy óra múlva méltóztatnak lefáradni. Én szeretek időben elkészülni – vigyorogtam.

- RORYYY! - rivalltak rám a barátaim.

- Szóval miattad kellett ilyen korán kelnem?! Na, megállj, ezt még visszakapod! - korholt Ch.

- Bill, védj meg! - bújtam nevetve a srác mögé.

- Mi folyik itt? Ki meri bántani az én pici édes kis boszikámat? - ugrott be a konyhába kedvesem.

- Jó reggelt! - totyogott be ásítva Sam, majd beletúrt kócos hajába.

- Cuki a pizsid! - vigyorgott kajánul a lányra Bill, mire vörösünk csak még vörösebb lett.

Barátném alvórucija egy fehér bolyhos, hosszú ujjú felsőből és egy ugyanolyan hosszú szárú nadrágból állt. Felül egy bájos, rózsaszín nyuszifej vigyorgott ránk két hatalmas füllel, a fenekén pedig egy rózsaszín, kis nyuszifarkinca fityegett.

- Te is kezded?! Ez a mamlasz is ezzel indított! - bökött ujjával Adam felé.

- Gyere ide! - rántottam vadul magamhoz Adet.

- Ohohó! Beindultál cica? - nyomta az ágyékát a csípőmhöz.

- Grrr! - doromboltam, majd akár egy éhes vadállat, az ajkaira vetettem magam.

- Nah, jó! Azt hiszem nem is Roryt kell félteni, hanem Darkot! - jegyezte meg viccesen, mire én csak annyit reagáltam, hogy csók közben befuckoltam neki.

Ann persze mindenfelé tekintgetett csak ránk nem nézett, mert 2 percenként egymás szájában voltunk. Billék dettó. Charley meg tetszett Annabellának.

Pár percen belül farkasjelöltünk megelégelte a dolgot.

- Hát ez nem igaz! Egyetek inkább! Felfordul a gyomrom! - morogta, majd újra csirkés szendvicsének szentelte a figyelmét.

- Jó ötlet! Farkaséhes vagyok! - huppant le Sam az egyik székre.

- Ülj le édes! Majd én csinálok neked is reggelit. Szendvicset ennél vagy rántottát? - nyomtam egy csókot a szájára.

- Hagyd csak, nem vagyok éhes. Iszom egy kávét, hogy rendesen felébredjek és nekem ennyi elég - mosolygott rám.

- Akkor csinálok neked egy kávét! Hogy szoktad inni?

- Majd én elkészítem! - csókolta meg a homlokomat. - De azért köszi, cicám! Édes vagy!

- Hát jó! - mondtam kicsit csalódottan.

- Lassan indulnunk kellene... - szólalt meg Bill, majd ellépett az ablaktól. - A hold már fent van, úgy vélem a szertartás is nemsokára elkezdődik.

- Szertartás? - kaptam fel a fejem.

- Akkor siessünk! Szeretnék kicsit a hold ezüst sugarában sétálni, mielőtt elkezdődik! - mondta örvendezve és izgatottan Bella.

- Milyen szertartásról beszéltek? Elmagyarázná ezt nekem valaki? - sipákoltam.

- Telihold ünnep van. Ráadásul felavatják az eddig átalakultakat - válaszolt Bill.

- Hallottátok, hogy volt olyan diák, aki telihold szertartáson halt meg? - kérdezte Charley.

- Igen? - meredtünk döbbenten a fiúra, kivéve Billt és Adamet. Ők csak csöndben álltak és figyeltek, vagy az italukat kortyolgatták.

- Igen, volt ilyen eset - válaszolt tömören Bill.

- Előfordulnak ilyenek, rendszerint akkor, ha az illető teste nem tud átváltozni. Van, aki fejben eldönti, hogy ő bizony nem fog átváltozni és ezzel előidézi a saját halálát - magyarázta Adam.

- De ki ne akarna átváltozni? - kérdezte Sam.

- Sokan félnek attól, amivé válni fognak, vagy a fájdalomtól, ami testükben lezajló folyamatokkal jár - folytatta Bill.

- De a dacukkal nem érnek el semmit, mert csak még fájdalmasabb az átalakulás és a test ellenszegülése miatt sikertelen is. Billt kiegészítve, vannak, akik élből elítélik az egészet, így ők csak a saját elgondolásuk miatt... - mondta Adam.

- Hülyeségük miatt! - jegyezte meg Sam, mire Ad megforgatta a szemeit.

- ... Nem hajlandóak átváltozni - fejezte be Bill.

- Ahha... Akik ilyen gyökerek, azok meg is érdemlik! - csapott az asztalra Samantha.

- És tényleg volt már olyan, aki azért halt meg, mert félt? - kérdezte Charley, miközben nagy búsan az energiaitalát kavargatta.

- Hát... - kezdte párom.

- Igen! - vágta rá ridegen Bill.

- Bill! Nem látod, milyen állapotban van? Finomabban is lehetne ilyet közölni! - szidta le a fiút szerelmem.

- Mit kerteljek?! Ha kibököm, több ideje van összeszedni magát! Nem kell a felesleges duma! - húzta fel az orrát.

- Félsz Ch? - fogta meg a srác kezét Ann.

- Igen - motyogta.

- Jaj, Charles! De mitől tartasz? - néztem rá együttérzően.

- Amint farkassá váltam falkát kell választanom - tépelődött. - Tudjátok ti, mennyi falka van csak ebben a suliban? Új falkát meg félek alapítani, nem vagyok Alpha...

- Az új falkákat igyekszenek elpusztítani! - szúrta közbe a legmagasabbik. - És a nőstényedet is meg kell találnod!

- De egy mocsok vagy! - morogtam Billre.

- Miért? Csak felkészítem arra, ami vár rá... - háborodott fel.

- Egyedül elég gyenge leszek a többiekkel szemben, szóval egy szó, mint száz, ha ezt az eseményt túlélem, akkor a fajtársaim végeznek velem - motyogta.

- Biztos van más megoldás! Egy falkának csak farkasok lehetnek a tagjai? - gondolkodtam hangosan, míg a bögrém mosogattam.

- Kicsim, te mennyire okos vagy! - derült fel Adam arca. - Nem figyeltél órán Charles? Sam, Bill, sőt én is csatlakozhatunk hozzád!

- De nem vagyok Alpha! Nincs képességem hozzá, hogy egy csapatot vezessek! - szontyolodott el.

- Honnan tudod? Lehet, hogy az vagy! - biztatta Ann.

- Szerintem tudni fogod, mit kell tenned és hova kell csatlakoznod, de ha bizonytalan vagy, miért nem konzultálsz a mentoroddal? - vetettem fel.

- Ez jó ötlet! Máris idehívom Timet! - ugrott fel a farkas.

- Csak nem valaki engem keresett? - jött be csillogó fogait villogtatva Timothy Streng. - Na mi van, öcsi, hogyhogy ilyen korán? Izgulsz már?

- Cső Tim! Annak a kis boszorkának hála nem aludhattam tovább - bökött ujjával felém és sötétbarna szemeivel egy gyilkos pillantást vetett rám. - Ami meg az izgalmat illeti... - vakarta a tarkóját. - Eléggé be vagyok csinálva az egész dologtól.

Látszott kettőjük között a bensőséges viszony. Mindenkit kizártak a csevegésből, senkiről sem vettek tudomást, csinálhattunk mi akármit.

Adamre sandítottam, aki csillogó szemekkel méregette a tanár urat Meg kellett hagyni, tényleg szexi volt... Egész testét kiépített izmok fedték, a karja az enyém háromszorosa volt és néhol kidudorodtak az erei.

Fúj! Ann bizonyára mindjárt elájul a látványtól.

A karon dudorodó erek voltak a gyengéi, egyszerűen odavolt értük. Én inkább a vádlikat részesítettem előnyben.

És ha már a vádlinál tartottunk, Mr. Strengnek hosszúak és izmosak voltak, rendszerint szabadon is hagyta őket, mert szerette a térdnadrágokat és hogy könnyebb tőlük megszabadulni, ami valljuk be előny, ha az ember hirtelen akar alakot váltani.

A feje helyére sem dinnye nőtt. Kerek orcája és vékony ajkai voltak, amiknek a sarkában apró nevetőráncoskákat véltem felfedezni, orra pedig egyenesen és kissé talán hegyesen emelkedett ki az arcáról. Mélyen ülő, mandulavágású szemei éjfeketén tündököltek és hófehér szemöldöke finoman ívelt az ónixok felett. Mindezt középen kettéválasztott, rövid, hófehér haja keretezte, amiből egy-egy rakoncátlan tincs a szemébe lógott. Ezt az alakot bárki kiszúrta a folyosón, hiszen magasságával, 2,2 méterével, verte az összes tanárt és diákot. Még Bill is, a maga 190 centiével, egy törpének tűnt Timothy mellett.

- Gyere és mindent megbeszélünk! - javasolta a férfi.

- Lent találkozunk, skacok! - intett vissza barátunk, a mentor kivillantotta fogait, majd növendékével elvonultak.

Már háromnegyed kilenc körül járt az idő, mikor végre sikerült a konyhába rendet rakni és elindulhattunk az udvarra.

A diákok csak akkor kószálódtak le a szobáikból, hogy harapjanak valamit, bár szerintem hamarabb kóstolják meg a padlót, mint a rántott csirkét. Az egész levonulásuk olyan volt, mintha a Zombik hajnala című kis költségvetésű filmet próbálnák leforgatni utcáról összeszedett emberekkel.

Megkönnyebbülés volt számomra, mikor végre kiléptünk az udvarra.

Vajon mi történik a szertartáson?

Kik változtak eddig át?

Charles túléli?

Minden kiderül a folytatásban...

Ennyi voltam mára!

Sziasztok!