2011. December 25. Karácsony
7. rész - Torony, édes torony
Sam nagy lazán ült az egyik bőröndjén és a másik kettőn támaszkodott. Bella és Charles nevetgéltek, Bill pedig a bőröndöket sasolta.
- Nocsak! Megjött a gerlepár! - vigyorgott barna hajú barátunk.
- Gerlék? Na ne! Buzival nem járna a mi Rorynk! Igaz? - ám amikor ránk Annabella ránk nézett egyből megváltozott a véleménye. - Mit műveltetek? - sóhajtott.
- Semmit! - vágtuk rá.
- Khm... Ne akarjatok feldühíteni! - szólt bele fapofával Bill.
- Téged? Má' bocs, de belőled ki nem nézném, hogy valakit meg tudnál verni! - nevettem fel. Bill válaszul csak felhorkantott.
- Na jó! Megfogtam a fenekét! De hagyjuk a dolgot! Nem erőszakoltam meg és nem is feküdtünk le! De megtaláltuk a tornyunkat! - mondta Ady.
- Mi? Egy toronyban vagyunk? - nézett döbbenten Sam.
- Ahham! - vigyorogtam a díszes társaságra.
- Fura! Vegyes tornyok vannak? Itt úgy látszik szabad a ... - kezdte mozgatni előre-hátra a csípőjét Bloodorange.
- Hát ja! Bele is vetem magam! - vigyorgott Ad.
- A részleteket nem akarjuk hallani! - dugta le az ujját a torkán Sam.
- Én azért megnézném, mit művelsz az ágyban egy fiúval! - suttogtam a fülébe, majd lábujjaim megadták magukat és a nyakába dőltem.
- Kaján! Kikezdesz velem? - szexin felhúzta az egyik szemöldökét. Pirultan, mosolyogva odébb léptem és próbáltam takarni az arcomat.
- Ez mi volt?! - húzott közelebb magához Bella.
- Csak elvesztettem az egyensúlyomat! Olyan magas! Csak lábujjhegyen érem el a fülét! - mentegetőztem.
- Na jó! - sóhajtotta Bella. - Vigyük a cuccainkat és keressük meg a szobánkat!
Felkaptam a bőröndjeimet, ahogy a többiek is és felmentünk az emeletre.
- Itt az étkező! - mondta Bella.
- Igen! És elég közel vagyunk hozzá! - mosolygott hátra Bellára Adam.
- Nyami! Éjszakai nasi! - szólalt meg Charles.
- Megjöttünk! - kiáltottam.
- Mi? Hol van itt a torony? - kérdezte Bill.
- Erre! - mutogattam a folyosó végén álló ajtóra.
- Csak a szobáinkat kell megkeresni! Remélem nem basztak fel minket a legtetejére! - forgatta a szemét Ad.
- Pesszimista köcsög! - löktem oldalba.
- Nem vagyok pesszimista, csak nem akarok sokat lépcsőzni! - benyit.
Az ajtón persze egyikünk neve sem szerepel. Feljebb megyünk...
2. emelet... Senki!
Tovább, 3. emelet... Megint senki!
4. emelet...
- Éljen! Bella! Rory! Ez a szobánk! - kiáltott fel Sam és berontott. Egy kis nappaliban találtuk magunkat. A hófehér falak, a fekete bútorok és fehér mettlachi csodás összhangja tárult elénk. 4 ajtó nyílik a nappaliból. Az egyik a fürdő, a másik 3 a mi szobáink.
- Az lesz a fürdő! Nincs rajta névtábla! - mutattam a kis négyzet alakú kiugrásra.
- Rory! A te szobád a legkeletibb! - mondta lágy hangon Adam.
- A Levegő elem... Kelet! Vízöntő vagyok!
- Enyém észak felé néz! A Föld elem! De Kos vagyok és az a Tűz elem! - hajtotta le a fejét Bella.
- Az enyém Dél felé néz! Ikrek vagyok és... Bocs, nem tudom melyik elem az enyém! - motyogta Sam.
- Dél a Tűz elem! Ikrek... - kezdtem.
- Ikrek Levegő! - fejezte be Bill.
- Akkor ez sem stimmel! - csóválta a fejét Bella.
- Szerintem nem véletlen! - szólalt meg Charles. Lazán az ajtófélfának volt dőlve és onnan szórta bölcsességeit.
- Esetleg a természetetekre utaltak ezzel? Samet már ismerem annyira, hogy kijelenthessem, elég lobbanékony és szenvedélyes. Lehet, hogy... - elhallgatott és körbenézett, mert nem értette, mit mondott, hogy mindenki furcsán nézett rá. - Mi van?
- Bill, nem azt akartad mondani, hogy szeszélyes? - kérdeztem.
- Köszi! - nézett szúrósan Sam.
- Nem! Szenvedélyest akartam mondani! - vigyorgott.
- Úgy vélem, jó felé tapogattok! Bellával nyugodtan lehet beszélni és Aurora akárhányszor beszélt vele, kicsit mindig lenyugodott. Ha jól vettem észre! És elég realisztikus is, olyan akit nehezen lehet megingatni - magyarázta Adam.
- Mi vagy te? He? Elemző? - kérdezte Sam.
- Kiszámíthatatlan fruska! - morogta Adam.
- Mi van? Leszedjem a fejed?
- Elég már! - kiáltottam rájuk.
- Rory, jól vagy? - fogta meg a karomat Bella.
- Nem! Sajog a fejem! Brutális, amit műveltek! Olyanok vagytok, mint pár taknyos gyerek! A faszba már! - morogtam.
- Azt hiszem, nem vagyok jó hatással a brigádra, szóval én leléptem. Sziasztok lányok! Csók fiúk! - vigyorgott kajánul Adam, majd eltűnt az ajtó mögött.
- Jó, én lefekszem! Elegem van ebből a napból! Vacsira keltsetek fel! Köszi! Jó éjt! - elvonultam az új szobámba. Nyugalom és csönd... Ez hiányzott! Úgy nézett ki a hálóm, mintha csak otthonról varázsolták volna ide. Az asztal felett ott volt a festményem a falon. A lángcsóvákra emlékeztetőcirádák, pentagrammáim és a kifli alakú hold, olyan jól nézett ki a sárga falakon! Az asztal mellett állt az öltözőszekrényem, velük szemben a baldachinos ágyam a két éjjeliszekrénnyel és két gyertyatartóval. Oldalra néztem. A falon egy ovális tükör lógott, amit gothikus minták szegélyeztek.
- De gyönyörű! - simítottam végig a vonalakat. Olyan jól nézett ki minden! A fekete bútorok tökéletes harmóniában voltak a halványsárga falakkal. A bőröndjeimet az ágyam sarkába állítottam, majd bele vetettem magam a pihe-puha selyem ágyneműbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése