Angel From The Hell - 9. rész

Üdv Drágáim,
Újra itt vagyok igaz megkésve bár, de törve nem...

Boldog 30. Szülinapot Adam Lambert! (január 29.)

Nos, akkor szeretném közölni veletek, ha nem lesz 5 komment a hét folyamán akkor vasárnap nem rakok új részt! Ez rátok is vonatkozik drága osztálytársaim! 

Jó olvasást és várom a kommenteket!

Köszönöm! Puszi mindenkinek!

9. rész - Szexi tanárbácsi

Előző részben: Rory Adam keresésére indult, és megkérte a fiút, hogy maradjon velük. Eközben Adammel összefutottak a fiú egyik régi ismerősével...

- Keith? - nézett döbbenten a hosszú, barna hajú férfire.
- Rég láttalak, öcskös! Látom már hanyagolod a fiúkat! - vigyorgott és rám nézett. - Ó, és nem is akárkit kísérgetsz! Üdvözlöm Shine kisasszony!
- Ismer? - néztem döbbenten a férfire.
- Itt mindenki tudja, kinek köszönhető, hogy a város megengedte az iskolának, hogy újra üzemeljen! Keith Bund vagyok, tánc tanár! - mosolygott.
- Örvendek! - kezet akartam fogni vele, de ő inkább kezet csókolt. Az arcomba tódult a vér. Hogy a fene esne bele! Mért kell nekem az utóbbi időben ilyen pirulósnak lennem?!
- Keith, te félre érted a dolgot! Rory és köztem nincs más, csak barátság! És nem hanyagolom a a fiúkat! Am még mindig rád fáj a fogam! - kacsintott a fekete.
- Ó! Te kis huncut! - legyintett Keith. - Tanár és diák között nem szabad kapcsolatnak lenni!
- Akkor sem? - elfordította egy picit a fejét, kajánul vigyorgott és enyhén felhúzta a egyik szemöldökét.
- Akkor lehet, de más tanárt kap az osztály! És ne nézz rám így!
- Miért? Mi baj van vele?
- Semmi, de rám ne nézz így! - vágott egy fintort Keith.
- Akkor kire nézzek így?
- Nem tudom, de ne rám! Mondjuk rá! Örülnél neki, nem, Rory? - nézett rám.
- Őhm... - válaszoltam "frappánsan".
- Jó vettem! Le akarsz rázni! - nézett szomorkásan Keithre.
- Jaj már! Gyere ide! - magához ölelte a fiút, aki egyből a lényegre tért. Keith nyakát kezdte csókolgatni. A tanár úr is magas volt, de Adam úgy tornyosult a 25-30 éves férfi fölé, mint egy hegy. Tánctanárunk fekete szemei elkerekedtek a meglepettségtől, de pár pillanat után ellökte magától a "kissé" kanos fiút.
- Hát... Ez... Durvavolt! - motyogtam dadogva, majd úgy döntöttem, ezt gyorsan le kéne zavarni, így az utolsó két szó tök úgy hangzott, mintha egybe lenne...
- Az! Au! Vadállat vagy, Dark! - a fiú a szavak hallatára csak megnyalta a száját. - Jó, én megyek, mert még dolgom van. Jó császkálást! Örülök, hogy találkoztunk Aurora! Sziasztok! Vigyázzatok magatokra! - A nyakát fájlalva bekanyarodott a folyosón és eltűnt a szemünk elöl.
- Szexi pasi! Kíváncsi lennék, milyen ízűek az ajkai! - vigyorgott rám.
- Az! Szexi! De elég bizarr látványt nyújtottatok! Am hány centi vagy?
- 185. Miért?
- Semmi, csak hatalmas alak vagy! Még Mr. Bund is alacsonyabb nálad! - magyaráztam.
- Hát igen! De, ha Keith meghallja, hogy le Mr. Bund-oztad, kicsinál! - vigyorgott rám még mindig.
- Akkor itt mindenkit a keresztnevén kell szólítani?!
- Na, hogyha ez már tiszta, akkor nézzünk körül! - kacsintott, mire rajtam végigszalad a hideg. Tök olyan érzés, mintha megbaszott volna a kettőhúsz.
Feltelefonáltam a lányoknak, hogy minden oké, csak császkálunk egyet Addel.
Lementünk a másodikra. A szokásos tantermek egyet kivéve! Egy színházra emlékeztetett. Rengeteg szék lett bezsúfolva erre a kis helyre, velük szemben pedig egy hatalmas színpad húzódott.
- Nah jó, ez abszurd! Hogy tudtak ennyi széket ide behozni? A giga színpadról nem is beszélve!
- Ügyesek voltak, annyi szent! - mosolygott Ad.
- Nah jó, nézzük meg az udvart!
- Ahogy óhajtja, hölgyem! – elém tartotta a karját, én belekaroltam, majd lementünk a csodálatos lépcsőn. Olyan szép itt minden, mint egy álomban. 

Folyt. köv.: 2012. február 5. (vasárnap)