Children Of Nature - Touch Of Angels - 3. rész

Sziasztok!

Nah végre meghoztam az elmaradásomat. Nah nem is húzom az időt, hiszen annyit vártatok már erre a részre... Majdnem 3 hetet... 

Nah jó olvasást mindenkinek!

Részhez ajánlott szám:

Children Of Nature 
-
 Touch Of Angels - 3. rész

 Nem tudtam, mi tévő legyek, hiszen ő hallotta minden gondolatomat. Tudott mindenről, így esélyem sem volt ellene. A száját viszont nem fogta be, hiába mérgelődtem. Tudta, hogy idegesít, mégsem hagyta abba és hála neki, aznap egy szemhunyásnyit sem aludtam. Kimeredt, táskás szemekkel mentem ki reggel a konyhába. Egy szerencsém volt, hogy téli szünetünk volt, így nem kellett suliba mennem.

- Jó reggelt! - köszöntem kómásan.

- Szia, kicsim! Hogy aludtál? - kérdezte, miközben kávét töltött magának.

- Sehogy – nyögtem, majd ráejtettem a fejemet az asztalra.

- Sehogy? - nézett kérdőn rám. Mikor felemeltem a fejemet, megijedt. - Te jó ég! Ne menjünk el dokihoz?

- Nem kell, anyu, csak adj egy k***a erős altatót!

- Kincsem! De mitől nem tudtál aludni? - emelte fel a fejemet és jobbra-balra fordítgatva próbált rájönni, mi lehetett a bajom. Persze a drága cimborámról egy szót sem szóltam. Az hiányzott volna... Rohant volna velem a dokihoz, aki miután kiszedte belőlem, mi is az oka a nem alvásomnak, írt volna egy beutalót és azzal a lendülettel rúgta volna át a seggem az elmegyógyintézet zártosztályára. Még mit nem?! Köszönöm, szépen, ebből nem kérnék...

Nem tudhatta, mi vagyis inkább KI miatt nem aludtam, így hát azt hazudtam, hogy a pénteki matek dolgozatomat lehet, hogy elrontottam. Persze teljes képtelenséget állítottam, mivel 4-esnél még sosem volt rosszabb jegyem matekból. Féltem, hogy anyunak szemet szúr, mennyire sántít az előző mondatom. Szerencsére elég gyakran idegeskedtem feleslegesen, így nem volt feltűnő.

- Jaj, Nina, megint feleslegesen őrlöd magad! Eddig minden sikerült elsőre! Menj, feküdj vissza! Vagy csináljak egy kávét? - simogatta meg az arcomat.

- Áh, hagyd! Szerintem visszafekszem, csak gyorsan eszek egy szendvicset – mosolyogtam. Anyu visszament a szobájába, ahol a húgom már a tv előtt ült.

Mákomra, így ki tudtam csempészni az altatót a konyhaszekrényből, mivel a kenyeret és a zsömléket is ugyanabban tartottuk. Tényleg gyors voltam. Michael már megőrjített az állandó pofázásával, így két harapással kivégeztem a reggelimet. Felkaptam egy pohár teát, az altatót és bemenekültem a szobámba.

- Nina, be ne vedd azt a bogyót! - szólt rám az élősködőm.

- Kussolsz te ott bent! Egész éjjel nem hagytál pihenni, szóval pofa be! - morogtam hangosan és csak reménykedni tudtam benne, hogy a családból senki sem hallotta. Ezek után gyorsan bekaptam a pirulát és azonnal elfeküdtem az ágyon.

Az álom puha fellegként telepedett rám. Nem zavart az arkangyal idegesítő szájalása a küldetésről, az isteni akaratról és az apokalipszisről. Végre csönd lett a fejemben és a nyugalom elárasztotta az egész testemet. Szinte azonnal elaludtam.

Emlékeztem arra, hogy bevettem egy altató tablettát, sőt arra is, hogy tél ellenére nem volt hó és emiatt szörnyen szomorú voltam. De azt nem tudtam eldönteni, hogy amit látok álom vagy valóság.

Felkeltem az ágyból és az ablakhoz sétáltam. Odakint havazott, aminek rettentően örültem, hiszen a tél volt a kedvenc évszakom.

Jó, persze a karácsony miatt is, de nem maga az ajándékozás, hanem a hangulat, az ünnep varázsa, mikor az emberek szívébe szeretet költözik egy évben legalább egyszer.

A gyarló emberek dobogó kősziklájában egy aprócska szikra gyúl ki, mikor az Advent első gyertyájának kanóca lángra kap. Ekkor Isteni csodaként a szeretet végigcikázik a Földön, és ahol élő szervezetet talál, fénye ott szétsugárzik, és megmelengeti mindenkinek a jéggé fagyott keblét.

Ilyenkor az Anthropophobiám veszít erejéből, szívesebben megyek emberek közé, bár a -10 Celsius fokos időben, rajtam kívül, nem sokan merészkednek ki az utcára.

És persze nem tél a tél és nem karácsony a karácsony, ha a földet nem fedi legalább 10 centis fehér hótakaró.

Ahogy figyeltem az apró, csillogó gyémántszemeket aláhullani a tejfehér felhőkkel borított szürke égből, a szívem megtelt melegséggel. Ám az égen egy furcsa formájú lyuk keletkezett a felhők közt. Ez a rés folyamatosan változott, nőtt, míg nem elkezdett valamire hasonlítani, méghozzá egy emberi alakra, akinek valami nagy volt a hátán. Aztán rájöttem mi az. Az a valami nem más volt, mint két terebélyes szárny. A fellegek között egy angyal alakja rajzolódott ki, majd öltött testet.

Szőke vállig érő, egyenes haja, szépen ívelő szemöldöke, mandulavágású, kék szeme, egyenes orra és telt, halvány rózsaszín ajka volt. Szép, férfias vonásai voltak és ez nem csak az arcára, a testére is vonatkozott.

Széles, izmos válla, erőtől duzzadó karja, széles, kidolgozott felsőteste, keskeny csípője és hosszú lábai voltak. Kb. 185-190 centi magas lehetett. Lila inget és fekete bőrnadrágot viselt, lábán azonban semmit. A kezében egy hatalmas aranyló fényű, hosszú kardot tartva, szárnyait büszkén kitárva, egyenesen állt a fehér, habra emlékeztető anyagon.

Pihekönnyűnek látszott, pedig testét súlyos izmok borították. Megjelenése tekintélyt parancsoló és káprázatos volt.

Még soha életemben nem láttam, mégis a tudatalattim megsúgta, ki ő.

A csodás álomból a telefonom rángatott ki. Pontosabban annak csörgése.

- Hogy rohadnál meg Adam! - nyöszörögtem és ekkor jutott eszembe, hogy ez nem az ébresztőhangom. - Hallo?! - szóltam bele kómásan a készülékbe, de a másik oldalról nem jött válasz. - Kinyomtam volna fülcimpával? - nyögtem. Csak ekkor néztem a kijelzőre, amin egy kis fehér boríték villogott szüntelenül.

Az üzenet Lilianetől jött. Csak annyit kérdezett, mikor találkozzunk. Felnéztem a tv-m tetején álló órára és döbbenten konstatáltam, hogy már 3 óra is elmúlt. Azaz aludtam kemény 8 órát, az átlagos 6 helyett...

- Szóval ma egész nap zombi leszek... - sóhajtottam, majd visszaejtettem magam a párnáim közé. Egy-két percet szenvedtem az ágyban, majd kikóvályogtam a konyhába, hogy készítsek magamnak egy kávét.

Miközben az életmentő sötét folyadékot kortyolgattam, válaszoltam Lilinek. Furcsa módon az egész házban csend honolt, csak a tv ment anyuék szobájában. Bekukkantottam és anyám, valamint a húgom édesdeden aludtak. Öcsémet sehol sem találtam. Egy cetli lógott a számítógépének a monitorán. Megint k***ázni ment...

- Hm... Mikor fog az én drága jó öcsém feje lágya benőni...?! - ráztam meg a fejemet. - … Soha...

Visszamentem a szobámba, magamra kaptam egy farmert és egy fekete blúzt, majd gyorsan beágyaztam. Ezek után felugrottam a facebookra, ahol akkor egy értelmes ember sem volt fent, így visszaemlékeztem az álmomra.

A hóesésre, a sűrű, fehér tollazatú, hatalmas, gyönyörű szárnyakra és a szívdöglesztő tulajdonosára. Azt kívántam bárcsak átölelne és belebújhatnék erős karjaiba. Átkoztam a percet, mikor az a fránya masina megszólalt a párnám alatt és félbeszakította azt a csodálatos elmeszüleményt.

Újra meg újra végigpörgettem a fejemben a látomásomat, mert nem tudtam betelni az angyal látványával. Ő volt az én védelmezőm és harcosom, aki már annyiszor megmentett. Ő volt az őrangyalom.

Apropó, angyal... A kis barátom reggel óta csöndben van. Ez eléggé meglepett, mivel eddig be nem állt a szája. Furcsa volt, de örültem neki. Végre csend és békesség telepedett rám. Nem fájt a fejem, nem zajongott senki. Bekapcsoltam egy kis Skilletet és elfeküdtem az ágyon. Énekeltem és élveztem azt, hogy létezem. Nem szoktam ilyet csinálni, de boldog voltam, így csak hevertem az ágyban.

Lehet, hogy aztán kicsit el is szundítottam, mivel Lily hangjára keltem. Anyu éppen beengedte, mikor felébredtem. Gyorsan kipattantam az ágyból és kimentem üdvözölni barátnémet.

- Esik a hó? - kérdeztem, mikor a kabátjára tévedt a szemem.

- Esik? Szakad! Nagyon durva! A semmiből tűntek elő a felhők! - válaszolta. Éppen ki akartam nézni az ablakon, mikor megszólalt a csengőnk, amitől már párszor kis híján szívrohamot kaptam, a riasztóhoz hasonló éles hangja miatt ugrottam egyet ijedtemben... Megint... Kirongyoltam és a kapuban megpillantottam egy talpig feketébe öltözött női alakot, de a hatalmas kapucnia miatt először nem tudtam beazonosítani.

- Szia! - hallottam meg az ismerős hangot.

- Phoe [fí]! Szia! - visítottam örömömben – Nyitva van!

Bejött, megöleltük egymást, majd mindhárman behúzódtunk a jó meleg szobámba.

Akkortájt rá voltunk kattanva Ryan Reynoldsra, így az egyik romantikus vígjátékát bekapcsoltam, és hoztam Popcornt és kólát is. A Nászajánlatot Phoe, és én már láttuk párszor, de a film megunhatatlan és legjobb barátokkal nézve még élvezetesebb volt. A szép pillanatok attól válnak különlegessé, ha azt megoszthattuk másokkal. Együtt a legjobb nevetni és egy király film, ha van társaságunk, teljesen más dimenzióba képes minket vezetni.

Persze a film oltári volt... Mondhatni szó szerint is. A nevetésünktől zengett a szoba. A csaknem meztelen Ryan Reynoldsot bambulni önmagában is tökéletes lett volna, de együtt csorgatni a nyálunkat jobb volt.

- Hogy neked milyen perverz gondolataid vannak! - hallottam Mike zsörtölődését.

Miután véget ért a film, beszélgetni kezdtünk. Szóba jött persze az előző este és az angyal, Michael. Persze, mint ide kapcsolódó dolog, elmeséltem nekik az álmom.

És tudod, ki ez az őrangyal? - kérdezte Phoebe.

Igen, a kis lakótársam... - vigyorogtam, de döbbent arckifejezésük láttán hozzátettem – Michael, akit tegnap este Steve-től kaptam.

Nagyon megdöbbentek, és először nem is akarták elhinni. Persze eléggé abszurd egy sztori volt, de sajnos az életben adódtak ilyen események. Persze a küldetésemről nem beszéltem nekik, mivel nem tartottam lényegesnek, meg gondoltam először kifaggatom erről Mikeot. Arra azonban nem számítottam, hogy csak úgy hip-hop eltűnik.

Hova tűnhetett Mike? Végleg elment vagy vissza fog térni?

Mi lehet Nina küldetése? Tudni fogja mit kell tennie? Ha igen, miből? Meg tud birkózni a sors által rá kiszabott feladattal, vagy elbukik?

Phoebe és Liliane hogyan reagálnak majd az egészre? Segíteni fognak Ninának?   

Esetleg Mikeot csak Nina képzeli, mert hiányzik neki egy férfi közelsége? 

Minden kiderül a folytatásban...

Ennyi voltam mára!

Jók legyetek!

Sziasztok!