Angel From The Hell - 34. rész

Sziasztok!

Újra itt vagyok. Igen, csúszok a Touch of Angels résszel, bocsánat, de nem nagyon jutott rá időm, de hétvégén, ha sikerül befejeznem, hozom és egy novellát is.

Nah de a részt azért kapjátok mert összejött az 1900 látogató.

Egy Hír: TH Georg levágatta a haját.

Hát majdnem dobtam egy hátast. Szerettem a hosszú haját, de tény, hogy is szexy és már megszoktam...
Még férfiasabb lett szerintem, de ez csak az én véleményem.

Másik hír: A német RTL-en a DSDS-ben fellépett a Tokio Hotel egy ÚJ számukkal. 

Nah ja első koncert az új külsőjükkel... 

Georgnak más a haja, Billnek is, Tomnak is és Gustav meg meghízott...

Nah de nem húzom tovább az időt.

Jó olvasást! :D

Részhez ajánlott zene:

34. rész - A románc reggele

A telefonom csengésére keltem.

- Jól van, Adam, kussolj! - nyomtam le Adam Lambert - Master Planjét.

- Hát így kell köszönteni a kedvesedet? - hallottam meg Adam édes hangját.

- Szia! Nem tudtam, hogy itt vagy. Mióta nézed, ahogy alszom? - túrtam a hajamba, miközben felültem az ágyban és ásítottam egy nagyot.

- Hát körülbelül fél órája. Tudod, hogy sokkal ártatlanabbnak nézel ki, mikor alszol? Nem volt szívem felkelteni! - mosolygott, majd leült az ágyamra és szájon csókolt.

- Megyünk reggelizni? Farkas éhes vagyok! - nyújtóztam egyet.

- Persze. Aztán nem lógunk egyet? - vigyorgott kajánul.

- Nem! Nem csábítasz bűnbe! Te is jössz suliba! - megragadtam az ingét. - Jól áll neked ez az ing! Szexi!

- Ebben szoktam csábítani... - öltötte ki a nyelvét.

- Kimennél kicsit? Felöltöznék - motyogtam.

- Előttem nem mersz átöltözni? - szemérmetlenül végigmért.

- Még a lányok előtt is szégyellem a testem! Fiúk előtt meg pláne! Szóval nem!

- Én csak egy fiú vagyok?

- Nem. Na jó, maradj! - sóhajtottam. Gyorsan kidobáltam pár meleg holmit és öltözni kezdtem. A nadrágomat még csak-csak felvettem, de a melltartóval már akadt egy kis probléma. Levettem a topom, amibe aludtam és az ágyra hajítottam. Háttal álltam Adynek.

- Szívem, ideadnád a dezodoromat? - sandítottam hátra a vállam felett.

- Persze! Ó, azt hiszem meg kell fordulnod, ha el akarod érni!

- De sunyi vagy! - kezeimmel eltakartam a melleimet, megfordultam és kikaptam a fiú kezéből a sprayt. Utána már könnyebben öltöztem.

- Látni szerettem volna a melleidet! - biggyesztette le a száját.

- Majd máskor, jó? - nyomtam egy csókot a szájára.

- De mikor?

- Egy hónap múlva! Bírd ki! Azt mondtad, nem akarsz rohanni! Légy jó fiú! - cirógattam meg az arcát kuncogva.

- Jó! Legközelebb az ágyhoz kötözlek cicuskám! - morogta durcásan.

- Amit csak akarsz, de várjunk még vele!

- Jó-jó! Menjünk! - megfogta a kezemet, a vállára kapta az én táskámat is és lebattyogtunk a Nagyterembe. Minden szempár meglepetten szegeződött ránk. Ady elment a reggelinkért, míg én a cuccainkkal leültem a szokásos asztalunkhoz. Sam, Ann, Charley és Bill szinte egyből felébredtek és Billen kívül mindenki szájtátva bámult.

- Tessék itt a reggelid! Sziasztok! - ült le mellém a fiú.

- Szi-szia! - köszöntötték a többiek.

- Adam! - kiáltotta Sam. - Milyen mocskos fantáziád van neked?!

- Most meg hol akarnál ledönteni a lábamról? A büfés kiadópultnál? - kortyoltam, bele a kávémba.

- Inkább meg se szólalj! - szólt Sam, mikor már Adam éppen nyitotta volna a száját, hogy válaszoljon. Bill eközben magában fortyogott.

- Szóval, akkor ti együtt vagytok? - kérdezte Ann.

- Igen! - néztünk mosolyogva egymásra.

- De jó! Legalább nem én leszek terítéken! - sóhajtott egy nagyot Charles.

- Hááát... - gondolkozott Ad.

- Ej, te rosszcsont! Velem foglalkozz! - csaptam a combjára, majd megjátszott féltékenykedéssel magamhoz húztam.

- Oké! - beszéd közben húzogatta a szemöldökét és szájon csókolt.

- Pfúj! Elment az étvágyam! Lelépek mielőtt még ideokádok! - lecsapta a poharát Bill az asztalra és egy undorodó fintorral a képén távozott a helységből.

- Ugye tudjátok, hogy még Bill haragjával szembe kell néznetek?! - nézett a szemembe komolyan Sam.

- Igen - sóhajtottam. Sam bólintott.

- Ahhoz képest, elég jól fogadta a hírt! - mondta Adam.

- Mihez képest? - kérdezte Bella.

- A számból vetted ki a szót! - mosolyogtam Bellára.

- Tudod, Rory, az agyi összeköttetésünk... - mondta Sam. Már régen egy rúgóra járt az agyunk. Nem egyszer megesett, hogy a hétvége alatt nem találkoztunk, de mindhárman ugyanazon gondolkodtunk és hétfőn szóba hoztuk a témát. Talán az egy jel volt... Amit mi akkor az összetartozásunknak tudtunk be.

- Hát, mint amire számítottam – válaszolta egyszerűen a fiú.

- Mire számítottál? - szólalt meg Ch ismételten teli szájjal, amivel az agyamra tudott menni.

- Hogy őrjöngeni fog és kis híján megöl. De szerencsére nem ez történt – sóhajtott egy nagyot megnyugodva kedvesem.

- Á! Annyira talán csak nem kegyetlen! - mondtam.

- Hidd el, szörnyű dolgokra képes! Én már csak tudom... - nyögte Adam.

- Hogyan? - csattant fel Sam.

- Régebb óta ismeri, mint te – motyogtam.

- Nem erről van szó! Sürgősen beszélnünk kell! Négyszemközt! - nézett rólam Adre vörösünk. Elvonultak ők ketten is.

- Menjünk! Már hiányolom Phänomiet! Meg át is kell vennünk a lovaglóruhát, mert vizsgánk lesz! - emlékeztettem Ch-t és Bellát.

- Oké! Már nekem is hiányzik drága Dumberem! - mosolygott a lány.

- Ne hülyíts! Tényleg Dumbernek nevezted el? - nevettem fel.

Dumber egy barna csődör volt fekete sörénnyel és fehér villámmal a homlokán. Amikor nevet kellett választani Annabellának, a Dumbert mondta és azt hittem, csak viccelődik, hiszen szokása volt. Mint kiderült, nem tréfának szánta.

- Érdekes név. Az én kancám neve szerintem szép, de durvábbat kellett volna választanom, amilyen bestia! - mondta Ch.

- Mi a neve? - kérdeztem.

- Marian - mondta. Nem tudtam így név alapján beazonosítani, s mikor meglátta, hogy rázom a fejem, kisegített. - Tudod! Éjfekete és fehér nyíl van a fején. Tuti láttad már! Elég feltűnő, főleg a viselkedése... - húzta el a száját Charles.

- Ja! Már tudom melyik az! Mindig felrúgja a többi gazdát! - vigyorogtam.

- Néha még engem is! - nyögte a fiú. Ezen nevetni kezdtem.

- Ez egyáltalán nem vicces! Nézd szegényen mennyi folt van! - Ann felhúzta Charles pólóját. A fiú hasa tele volt pata alakú, szivárvány színű foltokkal.

- Uh, téged aztán nem kímél az a kanca! Lehet, hogy csak a párzási időszak miatt... De nem, mert az általában márciusban van... Nem tom mi baja lehet... - ráztam meg a fejem.

- Majd Livia prof. megmondja, mi baja, de hagyjuk a hasamat és menjünk órára! - húzta le a pólóját Ch.

Lesiettünk a lovardához, ahová szokás szerint mi értünk oda elsőnek...

Vajon mi történik ez után? Miért hívta félre Sam Adamet?

Bill mennyire mérges? Lesz valami konfliktus Bill és Adam közt?

Esetleg Bill elveszti az önkontrollját és megöli Adamet? 

Minden kiderül a folytatásban...

Ennyi voltam mára!

Sziasztok!