Angel From The Hell - 30. rész

Csókolomsztok! :D

Gondolom, mindenki tudja ki köszön, így... Ha mégsem, sürgősen pótolja! Garantálom, hogy nem fog csalódni!

Mint ahogyan azt már megszokhattátok, most is azért jelentkezem, mert ismételten összejött a + 100 látogató 2013. 01. 13-án 12 óra körül! Hurrá!

Ezzel így már 1500-szor kattintottak az oldalamra! Jeah! 

És nem csak ez a hírem... Élénkültök emberek! Egyre több a tetszik gomb! És, hála Ann barátnémnek, a chatben is jönnek kommentek és a részek alatt is! 

Ann nagyon köszönöm! :D Szeretlek! <3

Jó olvasást!

Részhez ajánlott zene:

30. rész - Lelki problémák

Megvártam míg mindenki kivonult a teremből, de azután még mindig csak a helyemen ültem.

- Rory, te nem jössz? - fogta meg a vállamat Adam.

- Ja! ... De! ... Pillanat! - gyorsan bedobtam a táskámba a cuccomat, majd a többiek után igyekeztem.

- Na, jó szórakozást a lyukasórátokban! - integetett Sam és indult is az órájára. Bill sietett utána.

- Te meg hova mész? - kérdezte Ann.

- Ő a tanársegéd! - kapta Bill felé a fejét Sam és szúrósan nézett rá.

- Ez van, ides! Túl jó vagyok!

- Kicsit sem egoista! - súgta Charley Adynek, aki hevesen bólogatott.

- Mi bajotok? - nézett szúrósan a két fiúra Bill.

- Semmi! - húzták össze magukat.

- Rory, jössz egy körre? - vigyorgott kajánul virágocskánk. 

Hm... Ezt imádom! Olyan dögös, amikor így néz! Jammy! :D

- Mi vaaan?! - sípolta Bill felindulva - Milyen körre, te buzeráns köcsög?!

- Gondoltam lovagolunk egyet! - válaszolta Adam, amivel csak még jobban szította a tüzet.

- Gyere! Tegyünk egy kört a lovakkal! - vágtam ki magunkat a kínos helyzetből. Ragadtam meg Ady pólóját és magam után húztam.

- Hm! Szeretem, ha egy lány rámenős! - nyalta meg az ajkait kajánul Adam.

- Még számolunk, Dark! - kiáltott utánunk Bill.

- Oké! Este megbüntethetsz! - dorombolta Ad.

- Állj már le! - böktem oldalba.

- Áu! Csak hülyülök! Na! - simogatta a karját, ahol megböktem.

- Jaj, te kis nebáncsvirág!

- Ezért ellátom a bajodat!

- Nighttal az én Phänomiem nyomába sem érhettek!

- Én nem a lovaglásra gondoltam, csak szopatni akartam Billt - vigyorgott.

- Akkor mit akartál? - néztem rá hatalmas, kerek szemekkel.

- Dugni egy jót! - vigyorgott. - Csak vicceltem! Vívni akartam veled. Bella kihívott, és ha veled elbírok, akkor vele is!

- Hú! Micsoda érvek! - forgattam a szemeimet.

- Ne szidj! Csak edzeni akarok! Mindenki kiröhög, ha KO-val nyer! Győzni próbálnék és ...

- Jó, ne folytasd! Segítek! - sóhajtottam.

- Kösziii! - vigyorogva átölelt és majd kinyomta a belemet.

- Ady! Ady!

- Igen? - nézett rám.

- Megfojtasz! - nyöszörögtem, mire elengedett - Kössz!

- Bocsi!

- Kurva lökött vagy, de szeretlek!

- Öröm ezt hallani! - mosolyodott el.

- Na, akkor mi lesz? Megyünk edzeni vagy ezt is csak kitaláltad?

- Nem! Menjünk!

- Úgyis lever! - motyogtam.

- Mondtál valamit? - nézett komolyan rám.

- Nem, semmit! - válaszoltam lehajtott fejjel. Az edzőcsarnokba vezető utat síri csöndben tettük meg. Mikor beértünk, meglepve tapasztaltam, hogy csak mi ketten voltunk ott.

- Kardoztok? Akarom mondani, vívni fogtok? - tettem fel az egyik legfontosabb kérdést.

- Igen.

- De te vívásban verhetetlen vagy! Láttam, mit műveltek Billel! Mint két ősellenség...

- Mert azok is vagyunk! - csattant el Adam. - Vannak dolgok, amikről nem tudsz és jobb is, hogy ez így van. Egyszerűen, ami köztünk van az egy... - sóhajtotta gondterhelten. - Mindegy ezt te nem értheted...

Újra beállt közénk a kínos, véget-nem-érő, döbbent csend. 

Bill és Adam ŐSELLENSÉGEK?! És SZOBATÁRSAK?! Te szent ég!

Egyszerűen hihetetlen volt ez az egész számomra. Igaza volt Adamnek. Nem érthettem meg a dolgokat, mivel nem is tudtam, miért van mindez. Csak a végeredményt tudtam. Mintha egy 6 ismeretlenes egyenletnek csak az eredményét tudtam volna... Lehetetlenség volt megoldani, mivel senki sem beszélt a miértekről. Egy dolgot azért észrevettem. Mégpedig, hogy szegény Adam nem akart harcolni, látszott rajta, hogy nem volt célja Bill megölése, de muszáj volt küzdenie, vagy Bill szemrebbenés nélkül kioltotta volna az életét, mert ennyire gyűlölte.

Ó, Istenem, ez szörnyű!

- Bill a jók közé tartozik, én pedig egy szörny vagyok! - motyogta szomorúan barátunk.

- Ez hülyeség! Nem vagy szörny! Egy kedves, rendes, aranyos és becsületes srác vagy, akinek egyetlen hibája, hogy a saját neméhez vonzódik, pedig bárkit megkaphatna!

- Miért nagyítod fel magadban a lények pozitív tulajdonságait? Hogy látod meg őket? Átlátsz rajtunk? - kérdezte lehajtott fejjel.

- Nem, nem látok át senkin, csak néha észreveszem azt, ami felett mások csak elsiklanak, vagy lényegtelennek gondolnak. Mindenkiben van egy kis...

- Ne! Ne kezdd! Ez óriási baromság! A pokolfajzatok velejükig romlottak! Nincs bennük semmi emberi! Szörnyetegek és kész! Csak gyilkolni tudnak és akarnak, mert erre születtek... A vérontásra... - kiáltott rám mérgesen a fiú.

- Ez nem igaz! A pokolfajzatok is tudnak szeretni és ez jó tulajdonság. Bárhogy is nézzük - vitánk közben egyre közelebb kerültünk egymáshoz, míg végül már csak 10 centi választott el minket.

- Igen, szeretnek gyilkolni és a nőket porig alázni! - morogta az arcomba, majd megnövelte a köztünk levő távolságot.

Mintha félne tőlem...

Ezek után újra beállt a néma csend. 

Miért van ez? Miért kell minden szenvedéllyel túlfűtött beszélgetésünk után ekkora némaságnak beékelődnie közénk? Mintha egyre csak távolodnánk...

Akkor még nem tudtam a miértekre a válaszokat és talán legjobb az lett volna, soha nem is tudom meg.

- Adam, most akkor megmutatom, miért nem vagy szörnyeteg! - mosolyogtam a fiúra, majd közelebb merészkedtem hozzá. Mikor már előtte voltam, szorosan átöleltem. Ő viszonozta, és ekkor a fülébe súgtam:

- A baráti szeretet is emberi érzés! Talán az egyik legszebb!

- Jaj, Rory, olyan naiv vagy! - megsimogatta a fejemet, majd egy puszit nyomott rá.

- Te pedig olyan lüke! Egy szeretetreméltó alak vagy, aztán szörnynek nevezed magad, pedig most is ölelsz!

- Még nem ismersz engem, csillagom! Nagyon nem! - suttogta alig hallhatóan, majd előszedtük a fegyvereket.

Vajon miért hívta ki Adamet Bella?

Miért szeret Adam Rory nyakán lógni? Mit érezhet a lány iránt? 

És miért ítéli el magát? Mitől érzi magát szörnyetegnek? Tett valamit, és ha igen, akkor mit? 

Lesznek válaszok a kérdésekre vagy örökre a feledés homályába süllyednek?

Minden kiderül a folytatásban!

(Ha megvan az 1600 látogató vagy a kommentek/ gombok)

Ennyi voltam mára...

Sziasztok!