Üdv Gyerekek!
Hoztam nektek egy kis esti nasit, mivel összejött az 1600 látogató.
Jó gyorsan meglett, de sajnos kommenteket még mindig csak Anntől kaptam... Ennek azért annyira nem örülök...
De újra megkaptam a teljes felmentést tesiből, bár lehet, hogy drága védőnőink megint elkezdenek papolni, hogy kéne mozognom és kéne tesire járnom... De nem fogok, és gyógytesire sem raknak be, mert azzal a hárpiával nem tornázom és még véletlenül sem megyek haza csak emiatt a 6-os buszommal... Kizárt... Inkább levágom a lábam.
No de nem szaporítom a szót! Jó olvasást!
És meg ne ülje a gyomrotokat!
Children of Nature
-
Touch of Angels - 2. rész
Mindenki boldog volt aznap és ez alól én sem voltam kivétel. Mikor haza mentem, azonnal lefeküdtem aludni, mert fáradt voltam. Jó 3 órát aludhattam. 5 óra körül Liliane simogatására keltem. Az ágyam szélén ült, talpig feketében, hidegtől kipirosodott orcával. Olyan csinosnak tartottam. Helyes volt és kedves, és hogyha pasi lettem volna, tuti udvaroltam volna neki. Nem értettem, hogy nincsen pasija. Jó, mondjuk azt tudtam, hogy sokan piszkálták. Hát igen, a fiúk csak így tudtak közeledni a lányok felé, mivel már elfelejtették, mit jelent az, hogy udvarlás. Egy oka volt ennek... A sok diszkós plázap***a.
- Szia húsom! - fordultam felé.
- Szia Nina! - mosolygott.
- Mizu? - kérdeztem vidáman.
- Semmi. Milyen volt a suli?
- Esemény-teli. Nah, akkor megyünk Phoebehez? - kérdeztem.
- Ha szeretnél – válaszolta.
Míg Phoebeék házához értünk, beszélgettünk, mint mindig. Phoebe nyitott ajtót nekünk. Hátra mentünk a teraszukra, ahol már Steve haverunk csücsült és cigizett. Furcsa volt, hogy ott találtuk, mivel ritkaságszámba ment, ha átjött a piciny faluba, ahol éltünk.
Első téma horrorsztorik. Miért is ne?! Szóba jöttek a horrorfilmek, a mágikus teremtmények és horror vagy természetfeletti eseményekről szóló sorozatok, mint például Supernatural (Odaát), Beyond belief: Fact or fiction (Rejtélyes igazságok), és The Secret Circle (A titkos kör). Ezután Steve szóba hozta ezeknek a történeteknek a valóság tartalmát. A csodálatos az egészben az volt, hogy nem sokkal előtte, pontosabban csütörtökön, néztük meg az Ördögűzés Emily Rose üdvéért című filmet és a Paranormal Activity három részét. Persze mint kiderült az első film valós eseményeken alapult, így amint vége lett, meghallgattuk is hallgattuk az eredeti ördögűzést, amitől mindannyian beszartunk. Nah, jó, hanem is mind, de az egész társaságra nagy hatással volt. Ezután Steve elmesélte, miként találkozott egy halottal a lakásukban és egy rendkívül furcsa dolgot.
A kísértethistória nem kötötte le annyira a figyelmünket, hiszem Samtől és Deantől (Supernatural főszereplői) tudtuk már, megkeresni a tetemet, besózni és elégetni a csontjait és „Ön többé már nem szellemes!” Persze, egy kisfiú szelleme ült nem messze tőle, a tévé előtt, és miután eltűnt, a párnán látszott, hogy ültek rajta...
„Nah, bumm. Ha tudná, hogy velem ez minden nap megesik, kitérne a kitérne a hitéből!” - gondoltam.
De, amit ezután mondott, ígéretesebbnek tűnt. Állítása szerint ugyanis egy angyal volt a fejében, akivel beszélgetni is szokott. Mi erre persze kapásból:
- Cas! - visítottunk fel vigyorogva.
- Mi? - nézett ránk furcsán.
- Nem mi! - kezdtem.
- Hanem ki! - mondta Liliane.
- Castiel! Az Odaátból! Az úr angyala... - fejezte be Phi.
- Ah-ha! - reagálta le a dolgot. - Nah, szóval, az én angyalom valódi...
- Miért? Szerinted Castiel nem az? - pufogott Phoebe.
- Ez most lényegtelen! Alphában még beszélgetni is tudok vele.
- Az vagány! És, hogy néz ki? - kérdeztem.
- Hát pontosan nem tudom, mivel én szürke fellegnek látom, aminek ember formája van és vagy 2 fejjel magasabb nálam.
- Mennyivel? - esett le Phoebenek. Steve magas volt, jó 180 centi, szóval akkor az az angyal egy k***szott óriás.
- Nina nem akarsz vele beszélni? - kérdezte Stevie.
- Miért én? … Jah, mert én vagyok etéren a tapasztalt! Remek! Cool! Csináljuk! - nyögtem lemondóan.
Azzal lehunytam a szemem és lementem alphába. Nem érzékeltem sem időt, sem teret. Mikor visszajöttem, nem emlékeztem, mit beszéltünk, de Steve kérdéseire tudtam a válaszokat.
- Hogy lehet ez? - kérdeztem.
- A tudatalattid felfogta a beszélgetéseteket, így emlékszik a válaszaira. Amúgy most közlékenyebb volt, mint mikor velem beszélt. De a nevét neked sem árulta el... Ez furcsa, bár érthető. És miközben beszéltetek, láttalak titeket egymás előtt és érdekes módon, akkorának láttam őt, mint téged...
- Tudod, Steve, ez a szellemi nagyság... Tudod nálad magasabb volt, mert szellemileg feletted áll, de Ninával egy magas, mivel egy szinten vannak! - vigyorgott Phoebe, hogy milyen okos érvet dobott be. Steve fújt rá egyet, akár egy macska, majd ismét felém fordult.
- Megtetszettél neki. Érdekesebbnek tart nálam... Azt kérdezi, átköltözhet-e beléd.
- Hát... - vakartam meg a nyakamat zavaromban. Nem tudtam, mit feleljek.
„Nem lehet, hogy csak egy gonosz szellem? De akkor nem kérne engedélyt... Az angyalok viszont csak az illető beleegyezésével szállhatnak meg embert.” - gondoltam.
- Hangosan kell kimondanod a döntésed! Igent kell, ha költözhet, és nemet, ha nem...
- Steve, nem vagyok hülye! Nah, jó oké! Legyen! Igent mondok! Igen, átköltözhetsz! - mondtam ki végül a végzetes szavakat.
Abban a pillanatban valami borzasztó furcsa dolog történt. Úgy éreztem, mintha meglékelték volna a koponyámat, majd valaki elkezdett volna bemászni a fejemen ejtett résen, be egyenesen a szervezetem központjába, ott pedig berendezkedett volna. Eszméletlen volt. Éreztem, hogy az a valaki bennem van. Lett egy lakótársam... Egy albérlőm... Ráadásul a testem albérlője lett! …
- Nah milyen? - kérdezte kíváncsian Steve.
- Olyan, mintha fel akarna robbanni a fejem! És meglékelt! Itt hátul! - morogtam a halántékomat dörzsölve.
- Beszélhetek vele?
- Csak tessék! Nekem most úgy is fáj a fejem... - szenvedtem.
Steve lement alphába. Talán 2 percig lehetett lent, esetleg kicsit több is, de ez idő alatt annyira sajgott a fejem, hogy Phoebenek hoznia kellett nekem egy fájdalomcsillapítót. Mintha késekkel szurkálták volna az agyamat, olyan érzés volt.
- Jól érzi magát nálad – mondta a fiú, miután visszatért közénk.
- Ha már én nem, legalább ő érezze jól magát... - morogtam még mindig a fejemet fájlalva.
Még pár órát utána a barátaimmal töltöttem, ez idő alatt nem adta életjelét az új lakó. Aztán 8 körül hazaindultunk Liliane-nel. Még sosem féltem a sötétben, még gyerek koromban sem, akkor mégis minden apró zörrenéstől megijedtem és azt kívántam, bárcsak otthon lennék már. Nem volt hosszú az út hazáig, kb. 10 perc, de nekem egy órának tűnt, mialatt a fene tudja hány kisebb fajta szívrohamot kaptam. Tudtam, mi ennek az okozója. Az egyik az Ördögűzés Emily Rose üdvéért, a másik az állítólagos angyalpajtásom. Nem lehetett más oka.
Hálát adtam az Úrnak, hogy épségben léptem át a szobám küszöbét, de ekkor egy újabb csapást mért rám a sors. Ő megszólalt.
- Szia! Michael arkangyal vagyok és téged kiválasztottak! - mondta tárgyilagosan, kertelés nélkül.
Én egyet sikkantva beugrottam az ágyba, mintha ez megszabadított volna tőle, de hiába, hiszen Ő bennem volt a fejemben és ez a gondolat megijesztett. De számomra a szavai voltak a legrettenetesebbek. „... téged kiválasztottak!”
„Ez beszél! Tisztán és érthetően! És mi az, hogy kiválasztottak? Mégis KIK? És MIRE? Mi folyik itt?” - gondolkodtam el.
Nem tudtam mit jelent ez az egész, és reménykedtem, hogy az egész csak egy hülye álom, inkább rémálom, és hogy 2 percen belül megszólal az ébresztőm. De rá kellett jönnöm, most nem álmodom és nincsen életmentő ébredés sem.
Hogyan talált rá Michael Stevere? Vajon megérezte, hogy ő segíteni fog neki megtalálni a kiválasztottat?
Biztos, hogy Nina az? És hogy alakul ezek után a sorsa?
Michael örökre Nina fejében marad?
Mi Nina feladata és el kell-e hagyni a küldetése érdekében a családját és barátait?
Megbirkózik majd a sors által rá szabott feladatokkal?
Vagy elbukik és a világ, amit ismerünk vele együtt süllyed a feledés homályába?
Minden kiderül a folytatásban!
Mára ennyi voltam!
Jó éjt!
Legyetek jók és mindig csak a jó úton járjatok!
Gina.... Szóval csak én írok kommentet.. hm..de azért remélem nem baj. Am király a rész, felcsigáztad a kíváncsiságomat :D Várom a kövit :)
VálaszTörlésHát, igen, csak te írsz kommenteket és nem, nem baj... csak azért örülnék, ha mástól is kapnék! Tudod, hogy a tik véleményetekre nagyon adok :D És igyekszem, de majd max a szülinapodon rakok Children Of Nature Touch of Angels részt :D
TörlésHallod, ez nagyon király lett. :O Imádom! Kérek belőle még, még, még! :D
VálaszTörlésKöszönöm! Igyekszem, de nem mindig van időm! De hozok még részt, nem kell aggódni... Ez még csak a sztori eleje... Bőven van még olvasnivaló
Törlés