Angel From The Hell - 31. rész

Tisztelet!

Hy, mindenki, újra itt vagyok és hoztam nektek egy részt, annak örömére, hogy ma írtam kémia faktos dolgozatot, amiről csak ma reggel értesültem, amúgy... 

Nah és persze azért, mert

Január 27

drága jó barátném és padtársam, Kata 

(Eszterke, igen, rólad van szó)

Boldog 18. Szülinapot Drága!

Január 29.

Boldog 31. Születésnapot Adam Lambert!

(ennek örömére jön a 31. rész az Angel From The Hellből)

(Hülyén áll a szőke neki... de most akkoris így néz ki...)

Itt viszont ennivaló és milyen édin kisípolja a fuck szót! Egyem is meg itet! :D

Grrrrrrr.... 

Nah de nem szaporítom tovább a szót!

Jó olvasást!

31. rész - Vívás

A vívásban tényleg egy démon volt ez a fiú. Folyton meglepett, de szerencsére sikerült kivédenem a támadásait. Eszméletlen gyors és erős volt. Mintha már több 100 csatát végigharcolt volna. Neki rontottam. Kardját maga elé emelte, hogy kivédje a sújtásomat, de arra nem számított, hogy pördülök egyet a karddal, letérdelek és alulról döfök. Pontosan a mellkasa kellős közepét szúrtam meg, közvetlenül a szíve fölött. Az edzőtőrök nem voltak élesek, egy bogyó- vagy gömbszerűség díszelgett a végén. A párbajok viszont éles fegyverrel zajlottak. Vérre menő küzdelem, mert elégtételt akart a kihívó. Veszélyes, de igazságos.
- Te jó ég! Mit műveltél, hogy Ann ennyire megharagudott rád? - bukott ki belőlem, mikor rájöttem, hogy akár meg is ölhettem volna Adamet.
- Semmit! Ne aggódj! Mentők is lesznek itt. Egyikünknek sem lesz baja! - mosolygott rám biztatóan.
Nem akarom egyik barátomat sem holtan látni!
- Menjünk, Rory? - simogatta meg az arcomat.
- Ne. Kövi óra vívás... Fölösleges 5-10 percre felmenni! - motyogtam.
Másnap délután volt Sam és Desmond párbaja, ami szintén egy véres küzdelem volt.
Bármelyikük meghalhat... Sam is, igaz erre kicsi az esély. De a sorsistennők kiszámíthatatlanok. Bármikor elvághatják életünk fonalát. Számukra csak annyira vagyunk fontosak, mint nekünk a rovarok. Jaj, Sammy, Sammy!
Megborzongtam. Ez sosem jelentett jót. Abban az esetben konkrétan a halál angyalára figyelmeztetett. Azt, hogy valakit magával fog vinni a halálba...
Beszélnem kell Billel! Mindenképpen! Nem hagyhatom egyikőjüket sem meghalni! Abba én is belehalnék.
- Rory, minden rendben? - megfogta a vállamat Adam és hozzám dörgölőzött.
- Persze! Minden oké! - sóhajtottam.
- Úgy elgondolkodtál... Bánt valami?
- Csak féltelek titeket! - motyogtam.
- Nem kell! Minden rendben lesz! - átölelte a derekamat.
- Remélem! - a fejemet a vállára hajtottam. Bill ekkor robogott be nagy sebbel-lobbal.
- Veszed le a mocskos mancsodat szegény lányról, te undorító szörnyszülött! Eltöröm mindkét karodat, te ocsm... - kezdte szidni Bill a mögöttem megbújó srácot.
- Elég! - rivalltam rá.
Szerencsétlennek így is önértékelési problémái vannak, erre idejön ez az ájtatos barom és elhordja mindenfélének... Remek! Bill te barom!
- Most azonnal békét köttök! És megígéritek, hogy ezentúl nem vitatkoztok és elviselitek egymást! És Bill, nincs szitkozódás  Adam, te meg ne vedd magadra, amit mondd! Megértettétek? - parancsoltam rájuk.
- Persze! Még mit nem?! - húzta fel pökhendin az orrát Bill. - Nem tudod, mit akar veled művelni! - mordult rám.
- Nem vagy az apám! Ne is próbálj úgy csinálni! Mellesleg te sem tudod! És talán már el tudom dönteni, mit hagyok és mit nem! - förmedtem a jövevényre.
- Bill, béküljünk ki! Nekem sem tetszik ez az ellenségeskedés! - nyújtotta Bill felé a jobb kezét Adam.
- Én veled nem fogok kezet! És soha sem leszünk barátok! SOHA! - üvöltötte Adam arcába.
- De bunkó vagy! - morogtam Billre, majd a szomorúan odébb kullogó fiú után siettem.
- Rory! - integettek a lányok a lelátóról.
- Sziasztok! - ugrottam fel melléjük.
- Váu! Egy boszi ezt hogyan tudja megcsinálni? Egy ember sem ugrik csak úgy 2 méter magasra... Mit csináltál? - kérdezte Ch.
- Látod, látod! Így jár, aki bealszik az órán! - veregette meg a hátát Bella.
- Jól van! Fáradt vagyok! 3 nap múlva telihold és lehet, hogy át is változom! - nyüszítette.
- Hogy mi? - esett le mindhármunk álla.
- Bocsi! Elfelejtettem mondani... Farkas vagyok! - vigyorodott el.
- De jó! Legalább te tudod, mi vagy! Én még azt sem tudom mi fán terem a repülés... - forgatta a szemeit Sam.
- Madár vagy?! - düllesztettem ki a szemeimet.
- Az, csak nem tudom melyik! 3 faj közül választhatok: keselyű, kolibri vagy ...
- Te főnix vagy! - vágtuk rá Bellával.
- Örülnék, ha az lennék, de tuti kiszúr velem a sors! - sóhajtotta.
- Sam! Gyere ide, madárkám! - integetett mosolyogva Bill.
- Repülök! - ugrott egyet a lány.
- Akkor tényleg repülj! - kiáltott vissza a fiú. - Dark! Tartsd a tisztes távolságot! - mordult rá szobatársára.
- Te jó Isten! - kaptam a szívemhez, mikor megfordulva az emlegetett személlyel találtam szembe magamat.
- Ezt meg hogy csináltad? - kérdezte Bella.
- Úgy, ahogy Charley is szokta. Képesség... A boszik ügyesek és okosak, mi gyorsak vagyunk - vigyorodott el.
- Ahha - nyögtem. Adam leült mellém.
- Köszi, hogy segítesz! - mondta, majd egy puszit nyomott az arcomra. Charley és Bella persze egyből egy hangos "úúú"-val reagáltak a szituációra, amivel engem még kínosabb helyzetbe hoztak. Persze Bill figyelmét sem kerülhette el az eset. Barna szemeivel olyan félelmetesen nézett ránk, hogy komolyan elhittem, hogy azonnal megöl minket. Adam mintha direkt irritálni akarta volna Billt ezzel a puszival...
Komolyan! Mint a rossz gyerekek! 16 éves laklik, aztán ilyen dedósan viselkednek! Jézus segíts!
- Ó, de gyorsak vagytok! - mondta Craig.
- Vannak, akik nem hagynak minket késni! - morogta Sam.
Ezzel tuti rám célzott! Mindig szívbajoskodok  hogy el fogunk késni, aztán 5 percet várunk, mire jönnek a többiek és még 2-3 percet, míg bejön a tanár, majd újabb 5 perc múltán az utolsó késő is betoppan, ráadásul a tanár monológja közben, amit nem sokunk szokott díjazni. De nekünk legalább nem fáj ilyeneken a fejünk.
- Jól van, Sam! Vettem az üzenetet! - vigyorgott Bill.
- Gyerünk, hölgyeim! Kapjuk össze magunkat! Mindenki fogjon egy vívótört és nyomás a helyünkre! - adta ki a parancsot a tüzes William Shield. Diákkörben hívtuk így, mivel vörös haja volt és szenvedéllyel vívott... Leírhatatlan, amit ez a férfi művelt, ha a kezébe adtunk egy tört. Nem csoda, hogy a suli kilencven százaléka azért járt vívásra, hogy Willt figyelhesse. A tehetsége mellett ugyanis eszméletlen jóképű volt és a kisugárzása is egyszerűen fantasztikus volt. Bevallom, nekem is bejött. Nem kerülhette el a figyelmemet, hogy Adamek szintén tetszett, sőt... Szinte magam előtt láttam, ahogy a közös jövőjüket tervezgette.
Ej! Ej! Hogy fogom én ezt a fiút kigyógyítani a homoszexualitásából? Hát ez még egy nagy rejtély... Őszintén szólva, szerintem Will is sokkal jobb csaj lenne nálam...
- Rory! Már megint ostorozod magadat? - morogta Sam.
Mi van? Ezt meg honnan a fészkes fenéből tudja?!
- Gondolatolvasás, szívem! - mosolygott rám ördögien.
- Ahha - sóhajtottam. - Hogy MIII?! - esett le, mit is mondott az imént.
- Biztos voltam benne, hogy így fogsz reagálni! - nevetett fel.
- Most akkor folyamatosan hallgatózni fogsz? - tettem karba a kezeimet.
- Nem szándékosan, de igen! - vigyorgott.
- Fasza! - nyögtem.
Most találhatok ki egy mágiát, amivel blokkolhatom a képességét...
- Ezt is hallottam ám! - kuncogott a fülembe.
- K***a életbe! Ezzel rendesen fel fogod cs***ni az agyamat! - morogtam, majd átugrottam a lelátó korlátját. Éppen hogy leértem, Adam belém karolt és húzott magával a terem másik végébe, messze Billtől. Belenyomott a kezembe egy vívótört.
- Nah, gyere! - intett a kezével. - Hölgyeké az elsőbbség!
- Miért, te mi vagy? - gúnyosan elmosolyodtam.
- Nah megállj, ezért kapsz! - vigyorgott, majd támadásba lendült. Alig bírtam visszaverni a csapásait. Egyenes karral tartotta maga előtt az életlen pengét és forgott vele körbe-körbe, miközben felém haladt. Kicsit hátrább ugráltam, felvettem egy stabil pózt és megpróbáltam megállítani Adamet. Hát sikerült, de a két kard kirepült a kezünkből, Adamnek összeakadtak a lábai és mindketten a földön landoltunk. Rám esett és ajkaink egy pillanat erejéig összeértek. Egy véletlen csókból már gyakran születtek háborúk. Csak remélni tudtam, hogy esetünkben ez nem következik be.

Vajon Bill észrevette? Ha igen, miképpen reagál rá?

Milyen hatással lesz ez a csók Rory és Adam kapcsolatára?

 Összejönnek? Ha igen, mikor? 

Vajon ez az iskola többi lakója mit fog szólni ehhez?

Minden kiderül a következő részben... 

(Mikor összejön az 1700 látogató)

Ennyi voltam mára!

Sziasztok! Jók legyetek!