Angel From The Hell - 37. rész

Sziasztok!

Mivel a húsvét az újjáéledésről is szól, ezért elhoztam nektek az Angel From The Hell következő részét.

De mint ígértem, egy bejelentéssel is készültem...

A dolog úgy áll, hogy abbahagyom a 

Children of Nature - Touch of Angels

című történetemet.

Tudom, nem örültök neki, de engesztelésképpen kaptok egy másikat, aminek talán jobban fogtok örülni... 

Ma még jelentkezem!

Addig is...

Kellemes húsvétot és jó olvasást! 

A részhez ajánlott zenék:

Tokio Hotel - Ich bin nicht ich

Skillet - Whispers in the dark

37. rész - A Főnix éledése

A lepel alól tűzvörös tincsek lógtak ki. Nem akartam hinni a szememnek, látnom kellett, tudnom kellett, ki fekszik alatta.

- Rory! Maradj ott, kérlek! - szólt rám Antonia a test mellől. Én a tiltás ellenére odamentem és remegő kezekkel lehúztam az anyagot.

- Sam! - nyögtem szám elé kapva a kezemet. Még élt, de már alig.

- Rory! Azt hiszem itt a búcsú pillanata... Rendkívül fájnak a tagjaim és érzem, hogy lassan ver... a szívem - már alig tudott beszélni. Szörnyű volt így látni.

- Nem fogsz meghalni! Soha! Nekünk te mindig élni fogsz! - szipogtam.

- Úgy van! Sam, te vagy a legerősebb lány, akivel valaha találkoztam és szépen elláttad annak a segg Desmondnak a baját! Szeretünk Sam! - törölgette könnyeit Ann.

- Édik... vagytok! ... Bo...csi! ... Csak... nagyon... fáj... - nyöszörögte Sam.

- Tessék a gyertyád! - adtam a kezébe.

- Ez véres! - motyogta tisztábban vörösünk. Enyhített kicsit az én fájdalmamon is mikor láttam, hogy barátnénk fájdalmai enyhültek.

- Bocsi, az istennő segítségét kértem... - mosolyogtam és felemeltem a kezem.

- Tudod, hogy mi az érdekes? Már nem fáj annyira... Így nem lesz olyan megerőltető átkelnem a túloldalra - mosolyodott el, majd becsukta a szemét.

- Saaam! - kiáltottunk Annel, majd zokogva a földre rogytam.

- Meghalt! Nem tudom elhinni! Ez csak egy rémálom! - motyogtam, miközben szorosan összebújtunk a kis szöszinkkel.

Bizonyára mindenkinek volt már olyan érzése közvetlenül az eset után, hogy most úgy visszaforgatná az egészet, vagy ébredne nedves párnák közt sikoltva, csak ne legyen igaz. Hogy minden összeesküdött ellenetek és a minden csak egy rossz vicc. Egy nagyon-nagyon rossz vicc. Ha már tapasztaltátok, tudjátok, mit éltem át akkor. Ha még nem, akkor mondjatok el egy imát, köszönjétek meg Istennek, mert nagyon szerencsések vagytok.

Elvesztettem egy részemet Sammy halálával és ezt senki sem pótolhatja. Örökre egy tátongó űr marad ott, ahol egykoron Sam volt.

Felálltam és megpróbáltam elfújni a gyertyát, de az nem akart kihunyni, akárhogy fújtam.

- Mitől halt meg? - kérdeztem felegyenesedve.

- A szíve nem bírta a terhelést. Rengeteg energiát vett el tőle az, hogy megszállta az a valami. Még Charlotte sem tudott vele mit kezdeni... Sajnálom! - sóhajtotta Carol.

- Kincsem! - Adam fekete körmeit pillantottam meg a vállamon.

- Mondd! - tettem a kezemet az övére.

- Mostmár jobb helyen van - suttogta a fülembe, majd arcát a nyakamba fúrta.

- Tudom, Adam. Tudom... - letöröltem pár kósza könnycseppet az arcomról.

Ann Charles karjai között zokogott. Én utáltam mások előtt sírni. Én nem lehettem gyenge. Én akartam a támaszuk lenni. Nem omolhattam össze! Nem és nem és nem! Bill Sam mellé lépett és megfogta hideg, holt kezét. Az a lágy és fájdalmas tekintet... Szívsajdító volt ránézni, főleg, hogy átéreztük minden fájdalmát. Abban a könnycseppben benne volt minden, ami olyan lassan csurgott végig Bill arcán, mintha egy örökkévalóságig tartana.

Nem értettem miért, de másoktól eltűrtem, sőt néha el is vártam a sírást, de a magamét nem tudtam elviselni. Szorosan Adamhez bújtam, hogy valami kis biztonságérzetem legyen. Bill lehajolt és egy csókot hintett Sam homlokára.

Ekkor a test elkezdett lassan emelkedni és a gyertya még erősebb lánggal égett barátnénk kezében. Csodálattal és némi aggodalommal figyeltük, ahogy Samet elborította a tűz. Kitárta két karját, a gyertya előtte lebegett. Nekünk megannyi emlékkép pörgött végig a fejünkben, majd mintha fellobbant volna a szívünkben a tűz és végigterjedt volna a testünkben, hogy erővel töltsön meg bennünket...

Egy gondolat jutott ekkor eszembe: „Nem, sosem vagy egyedül! Még akkor sem, ha elborít a sötétség! Ne félj! Én suttogok neked a sötétben...”

Sam!

Ezzel jelezte, hogy semmi baja. A tűzön keresztül megláttam Sam arcán a mosolyt. Vörösünk körül a láng madáralakot adott neki. Barátnőnk ekkor forogni kezdett a levegőben. Először csak lassan, majd miután összecsukta "szárnyait" még gyorsabban pörgött a tengelye körül, végül felrobbant és apró, csillogó porszemcsék formájában földet ért. A gyertya leereszkedett a hamvakra és a lángja kihunyt.

- Gyönyörű halála volt - sóhajtotta Antonia.

- Igen - mondtuk elhaló hangon Annel.

- Szerintem még nem kell temetni! - szólalt meg Bill mosolyogva.

A hamuból egy emberi forma állt össze a szemünk előtt. A gyertya felugrott a levegőbe, a hamubábu kezeibe. A szürke por lassan emberi szövetekké alakult.

- Ó, de jól érzem magam! Mint aki újjászületett - rázta meg magát az életrekelt baba. Gyönyörű, bokáig érő tűzvörös haja valamelyest takarta a lány meztelen testét. - Most meg mi van?! Úgy néztek rám, mint akik szellemet látnak! - nézett ránk furcsállva az arckifejezéseinket. Le lehetett olvasni rólunk a mély döbbenetet.

- Sam! De te... Te most az előbb haltál meg a szemünk láttára! - nyögtem.

- What a fuck? - fintorgott egyet újra élő vörösünk.

- Sam, ezt talán nem ártana felvenned! - tartott a lány elé Bill egy lepedőt.

- Nem vagyok meztelen! Minek vegyem fel? - morogta Sammy.

- Biztos vagy te ebben? - mosolyodott el a fiú. Sam lenézett és megpillantotta fedetlen testét.

- Asszem mégis szükségem lenne arra a lepedőre! - pirult el a vöröske.

- Hogyan nőhetett meg ennyire a haja? - kérdezte Charley.

- Sam végre átváltozott főnixszé és ezáltal teste mind külsőleg és belsőleg is megváltozott. Gratulálok, Samantha, halhatatlanná váltál! - mosolygott Antonia.

- Látod, drága, sikerült elérned a célodat! - simogatta meg Sam arcát Bill.

- De még nem mindegyiket! - felelte a lány, majd Bill ajkaihoz hajolt, aki mint egy éhes vadállat megragadta és hevesen csókolni kezdte. Adamhez bújtam.

- Olyan szépek! - mosolyogtam.

- Azok! Szerinted Bella és Charlie esetében ki fog kezdeményezni? - suttogta a fülembe.

- Fogalmam sincs! Sztem a bálon jönnek majd csak rá. Mindketten elég félénkek...

- Nem úgy, mint én! - vigyorgott kajánul.

- Te letámadtál, aranyom! - megböktem a mellkasát.

- Ne tagadd! Tudom, hogy élvezted! Úgy fetrengtél a karomban, mintha haldokolnál. Édi voltál! - megharapdálta a fülemet.

- Figyelj, drágám! Nem kéne a többiek előtt izgatnod... Te jó ég! Ez valami hihetetlen! - nyögtem, mikor Adam a nyakamat csókolgatta.

- Menjünk inkább...

- Adam! Kérlek! Menjetek már szobára! Vagy hagyjátok abba! Nem szeretném látni, ahogy magadévá teszed ezt a kislányt, te pedofil disznó! - mondta Bill széles vigyorral a képén.

- Bocsi! Már men...

- Adam, megállj! Nem akarok tovább haragoskodni! Legyünk barátok és borítsunk fátylat a múltra! - nyújtotta a kezét kedvesem felé a fiú.

- Azok után, amit tettem... - nyögte csalódottan.

- Hagyd már! Nem a te hibád! Na, csapj bele! - mosolygott rendületlenül Bill.

- Hát jó! Akkor szent a béke?

- Szent a béke! - bólintott Bill, mire Adam magához rántotta és szorosan megölelte. Bill döbbenten meredt maga elé, majd megveregette a másik hátát.

- Büszkék vagyunk rátok, fiúk! - bújt Sam újdonsült kedveséhez.

- Kilovagolunk, kedves? - mosolygott rám Ad. Bólintottam válaszképpen.

- Aztán csak óvatosan az erdőben! Kicsit megszaporodtak az utóbbi időben a farkasok! - figyelmeztetett minket Charley.

- Ne aggódj! Vigyázunk magunkra, meg egymásra is! - felelte exbuzivirágunk.

- Ajánlom is! - mondta Antonia, majd elment.

- Na, akkor? Nyeregbe fel, Cowboy! - kuncogva kirohantam az udvarra, Adam pedig rohant utánam.

Ki lesz a következő, aki átváltozik? Egyikük vajon bele fog halni?

Minden kiderül a folytatásban...

Sziasztok!